Trianon103/95*
A négyszeres világbajnok, kétszeres olimpiai bronzérmes Buday Tamás, a kanadai kenuválogatott volt edzője példát mutat emberségből és magyarságból nemcsak a sportvilágban, hanem az élet minden területén. A Torontóban élő szakember fiai is apjuk nyomdokába léptek: Tamás és Attila a sydney-i olimpián bejutott a döntőbe, de a legifjabb fiú, Péter is válogatott versenyző volt.
Buday Tamás kérésünkre elmondta, hogy milyen eredmények és kapcsolatok révén kapott meghívást arra, hogy legyen a kanadai kenuválogatott edzője.
– Magyar válogatottként 1978 és 1983 között négyszer nyertem világbajnokságot kenupárosban. Partnereim Frey Oszkár és Vaskuti István voltak. Két olimpiai bronzérmem mellett van számos világbajnoki ezüst- és bronzérmem. Közel másfél évtizedig voltam a magyar válogatott tagja, ezalatt részt vettem minden világbajnokságon és olimpián, amin indultunk, így ott voltam Montreálban is 1976-ban. A kanadai kenusokkal mindig jó kapcsolatunk volt. Ők értékelték sikereinket, és többször töltöttek hosszabb időt velünk közös edzőtáborban, hogy tanulhassanak tőlünk, tanulhassunk egymástól. Máig tartó barátságok, sőt házasságok is köttettek a versenyzők között. Az aktív sportolás mellett 1984-ben szakedzői diplomát szereztem. Az 1986-os világbajnokságon – amely szintén Montreálban volt – megkérdezték, elvállalnám-e a kanadai kenusok edzését. Azzal a feltétellel mondtam igen, ha lehetővé teszik, hogy a családommal együtt jöhessek ki.
– A Mississauga városban, a Credit folyón van a kanadai kenusport egyik bázisa. Milyennek találta a feltételeket?
– A Mississauga Canoe Club az egyik legjobban felszerelt egyesület Kanadában. Amikor kijöttem, nem volt még ekkora… Azóta tanmedence épült a téli edzésekhez, és a hajópark is kibővült, jórészt magyarországi hajókkal, amelyeket én hozattam át. Itt dolgoztam a helyi válogatott és utánpótláskorú versenyzőkkel, amikor éppen nem volt összevont edzőtábor vagy versenyturné.
– A fiai, Tamás és Attila kenupárosban döntőbe jutottak Sydney-ben az olimpián, Kanada színeiben. Nehéz volt apának és edzőnek is lenni egyszerre?
– Nem volt könnyű, de örömteli dolog is az ilyen. Edzői munkám kritikus pontja velük kapcsolatban, hogy tárgyilagos tudjak maradni, ne vádolhasson senki részrehajlással. Nem adhatok és adhattam nekik többet – figyelem, tanács, kedvezmény –, mint bárki másnak a válogatottban.
Péter fiúnk a kanadai sárkányhajósok edzője és versenyzője, Tomi pedig a SUP Világbajnokságon 47 évesen Tailandban 3. helyezett lett.
– Milyen maradt a kapcsolata az otthoni kenus sportolókkal és vezetőikkel?
– Baráti. A magyar szövetség saját fiának tekint. Mindig segítettek, bármilyen kéréssel fordultam hozzájuk, és ez kölcsönös volt. Egy kiváló sportbarátságon alapuló együttműködés mind a két ország számára előnyös és értékes.
Dancs Rózsa
(Forrás: Magyar Amerika…, Médiamix Kiadó, Budapest, 2002)
* Trianon 103 – Fejezetek a magyarság történetének elmúlt százhárom évéből
Az Életünk – Az európai magyar katolikusok lapja kiadását gondozó Misszió Média Lap- és Könyvkiadó Kft. szervezésében és koordinálásával az idei év folyamán létrejön egy a magyarság elmúlt 103 évének politikatörténeti, egyháztörténeti, kultúrtörténeti, irodalomtörténeti, művészettörténeti, helytörténeti, családtörténeti… fejezeteiből merítő, 103 írásból álló gyűjtemény. A cikksorozat ötven eleme a miskolci Új Misszió katolikus folyóirat nyomtatott és online kiadásában, más darabjai a torontói Kalejdoszkóp irodalmi-kulturális magazin internetes oldalán és az Életünk újság papíralapú változatában jelennek meg, valamennyi eleme pedig, sorszámmal ellátva, az Életünk újság webes felületén (www.eletunk.net) érhető el. A program együttműködő partnerszervezete a kanadai Kaleidoszkóp Hagyományőrző Klub, az újfehértói székhelyű Debreceni Magvető Alapítvány és a miskolci Új Misszió Alapítvány, támogatója pedig mások mellett a Bethlen Gábor Alap. A projektet vezeti és a cikksorozatot szerkeszti annak kezdeményezője: Varga Gabriella.
