Kedves Jelenlévők és Távolmaradottak!
A mai ünnepi pillanatokra sok-sok érzés, gondolat, töprengés és nem mellékesen küzdelem készített fel mindnyájunkat. Engem is, aki csak lélekben lehetek Veletek. Ám fizikailag is elég közel, hogy még halljam fülemben Lóránt hangját, amikor először közölte velem, hogy „Dobos Marianne a feleségem”. És amikor megkérdezte tőlem, hogy Szabó Lőrincnek melyik versét ajánlanám a Kalejdoszkópban kanadai magyar honfitársaimnak.
Prof. Dr. Kabdebó Lóránt nemcsak számomra jelent egyet Szabó Lőrinccel, ő is bevallottan büszke volt arra, hogy szinte ajándékba kapta a költőt, aki az ő választott városában, Miskolcon született. Élete utolsó napjáig nem tudta feladni azt a meggyőződését, hogy a világirodalom csúcsaira rendeltetett zsenit kell kiszabadítania az önpusztítás és a világközöny iszaptengeréből. Hogy megtalálja a sokak által megvetett, félreértelmezett, büntetett és megbélyegzett Szabó Lőrincben a Szent Ágoston-i elrendeltetést, amely a keresztény ókori vallomásokat a mi korunk legfontosabb küldetésévé változtatja.
Szabó Lőrinc fáradhatatlan kutató és töprengő, önmarcangoló elméje, boldogságvágya és az igazság utáni szomjúsága szinte egybecsengő a Vallomásokban megfogalmazott ágostoni nyugtalansággal – és vajon nem ez mondható-e el Kabdebó Lórántról is? Hiszen nem kevesebbet, mint Szabó Lőrinc költészetének kanonizálását vállalta fel – és azt megvalósította!
Ebben a hat évtizedes kitartó munkában támogatta a legbátrabb és legerősebb harcostársa, Marianne, aki férje elhunyta után megpróbál minden követ elgörgetni a hatalmas életművek útjából, hogy ragyoghassanak! Aki, noha maga is jelentős könyvek szerzője, vállalta a néha szinte vállalhatatlant: megállásra, gondolkodásra késztetni ezzel a domborműves emléktáblával az arra sietőket. Meggyőződésem, hogy Dobos Marianne életének ez egyik legszebb és legnemesebb keresztényi küldetése.
Napjainkban, amikor minden irányból veszély fenyegeti gyermekeink életét, lehet-e szebb álma valakinek annál, hogy megállva az erkélyen, vagy könnyes szemmel megbújva a függöny mögött, szemléli a csodát: hogy iskolás gyermekek csapata vonul fel és áll meg a kalapos, amerikai nyakkendős Kabdebó-dombormű előtt, és ki-ki elmond egy-egy Szabó Lőrinc-verset. Ez adassék meg Dobos Mariannénak! Ez az a különbéke, amelyre „lassan, türelmessen” készít fel az Isten:
…valamit a sors, úgy látszik,
akart velem:
megmutatott mindent, de lassan,
türelmessen:
különbékét ezért kötöttem
a semmivel,
ezért van, hogy csinálom, amit
csinálni kell,
ezért becsülök úgy egy-egy jó
pillanatot,
ezért van, hogy a háborúban
verset irok
s a leprások közt fütyörészek
és nevetek
s egyre jobban kezdem szeretni
a gyerekeket.
Dancs Rózsa, Innisfil (Ontario, Kanada), 2025. augusztus 9.
Kapcsolódó tartalom:
Bronzdomborműves emléktáblát avatnak Budapesten Kabdebó Lóránt tiszteletére | Kalejdoszkóp