Tudtuk, sejtettük, hogy valami nincs rendben, mert a válaszra soha nem várató Jánostól nem jött üzenet. Mégis fájdalmasan meglep halálának híre, nagyon fáj az eltávozása. Noha személyesen mindössze két alkalommal találkoztunk, a hosszú évek során munkatársi, majd baráti kapcsolat alakult ki közöttünk. Első, Kanadában megjelent írásom után azonnal rövid – emlékezetem szerint – szintén újságban megjelent észrevételével jelentkezett, érdeklődött kilétem iránt, majd levélben írta meg munkára biztató sorait. Isteni áldásnak tekintem, hogy a kezdetektől kritikusom, vagy még inkább mentorom volt, és hangsúlyosan éreztette, hogy az általa értékelt magyar diaszpóra írói családtagjának tekint. Minden sorát, minden nekem küldött szavát féltett igazgyöngyként őrzöm naplómban.
János nagyon igényes ember volt. Nem tűrte, ennélfogva nem is hagyta szó nélkül a szerzői pongyolaságot, a rossz minőséget. Ezt nagy kitartással és szorgalommal megszerzett szakmai tudása, műveltsége szavatolta. Ez emelte a kanadai magyar emigráció egyik legtekintélyesebb, legkiemelkedőbb személyévé, igazi úttörővé, aki azonban nem erdők és vizek, nem a prérik és a felhőkbe nyúló hegycsúcsok ismeretlen területeire vágta az ösvényeket, hanem a tudás, a műveltség birodalmának, a könyvtártudománynak alapjait rakta le és építette fel.
Igazi kanadai állampolgár volt, aki soha nem felejtette el, hogy szülőföldjétől elszakadva, ebben az országban emberségét és emberi méltóságát tisztelő szabad hazára talált. Ám igazi magyar maradt, dalos kedvű, közösségét szerető és tisztelő, ennélfogva állandóan erősítő nyírbélteki atyafi, aki élete utolsó évtizedének őrangyalával, Erzsikével hazatelepedett. A legboldogabb örökifjú volt, akivel A SZERELEM minden betegséget, minden megpróbáltatást elfelejtetett. Amikor meglátogattam békásmegyeri, múzeummá alakított új otthonában, azt mondta: „Minden tökéletes, minden olyan szép. Nem tudom, miért kapok ennyi szeretetet és dicséretet, de nagyon jólesik…”
Isten nyugtasson, drága Barátunk, emlékedet megőrizzük!
Az ötből nem első Epigramma Miska Jánosnak Dologra született. Végzett egyetemet. Mindig munkabíró. Állandó tanuló. Szolgálatkész, derék, kátyúban mozgó kerék. Két ország hű fia. Erő, energia. Ami az ügye lett, azért mindent megtett. Türelemmel bíró, megörökítő író. (Sosem maradt sáros úgy sem, mint könyvtáros.) Zimankós tél vagy hő – szervező, rendező. Zöldellő, mint a hárs. Tudós és munkatárs. Nyugtalan nyugalom. Fegyelem, szorgalom. Széleskörű látás. Szerény nagyravágyás. Adottság, éles ész. Kellő helyezkedés. Ortodox Biblia. Pragmatika maga. Jó ember és hívő. Szerette két hős nő. Akármi érte volt – János mindig dalolt. Akarat, erények. Elért eredmények. Kis ember, nagy tettek. Legendává lettek. Elért majd’ minden célt. Minden elismerést. Ínség vagy bőség – örök dicsőség – Ötből a legelső. Veszely Ferenc Kamloops, 2022. január 27/30.
2022. augusztus 4-én az MTI honlapján jelent meg a halálhír:
Elhunyt Miska János író, szerkesztő, irodalomtörténész, könyvtáros, a magyar irodalmi élet kiemelkedő személyisége. Az 1956 utáni kanadai magyar irodalmi élet kiemelkedő személyisége szerdán hajnalban hosszan tartó súlyos betegség után, 90 éves korában Budapesten halt meg – közölte a család nevében Koltay Gábor filmrendező, az elhunyt Magyarországon megjelent könyveinek szerkesztője szerdán.
Miska János 1932-ben született Nyírbélteken. Hajdúböszörményben érettségizett 1953-ban, majd az ELTE-n tanult összehasonlító irodalmat és újságírást. Az 1956-os forradalom miatt tanulmányait megszakította, 1957-ben elhagyta Magyarországot, a kanadai Hamiltonban tanult tovább a McMaster Egyetemen. 1961-ben szerzett diplomát történelem-filozófia szakon, majd később könyvtár szakon is.
Alberta és Közép-Kanada könyvtárfejlesztésében, automatizálásában komoly szerepet vállalt, ezekért többféle állami kitüntetésben részesült. Harmincéves szolgálat után nyugdíjba ment, de ezután is dolgozott íróként, szerkesztőként Brit Columbiában.
2013-ban a Magyar Érdemrend Tisztikeresztjével tüntették ki a kanadai magyar kultúra és magyarságkutatás terén elért kimagasló eredményeiért, a kanadai magyar szellemi élet szervezése és a nemzeti kultúra népszerűsítése érdekében végzett tevékenysége elismeréseként. 2016-ban megkapta a Magyar Kultúra Lovagja címet. Több mint húsz kötete jelent meg, több száz írásában népszerűsítette a magyar irodalmat, kultúrát és tudományos eredményeket. Szülőfaluja, Nyírbéltek díszpolgári, Hajdú-Bihar Megye tiszteletbeli polgári címmel ismerte el, az MTA köztestülete, valamint több más irodalmi és tudományos társaság tagja volt (legújabb értesülésünk szerint a Magyarország Barátai Alapítvány idei kitüntetettjei között szerepel, D. R.).
Fontosabb művei: Celebration, 1910–1985: An annotated bibliography of Agriculture Canada (1985), Kanadából szeretettel: Válogatott írások 1975–1985 (1989), Ethnic and Native Canadian Literature (1990), Túl a hídon (2011), From kerosene lamps to space travels. An autobiography (2012), Magyar irodalom Kanadában 1900–2010 (2012), Két haza szolgálatában. Életem, munkásságom. Válogatott írások (2013), Megyek fáklyát gyújtani. Életregény (2016), Hungarian Canadians. A selection of writings with fond memories (2017), Verőfény az esőben (2018).