Általában augusztus végétől január végéig (vagy akár az év bármelyik hónapjában) sokat hallunk a szenzációs árzuhanásokról – amit furcsa és érthetetlen módon Black Friday-nak, Fekete Pénteknek hirdetnek. Vajon mindenki tudja, hogy valójában mit jelent? Rövid története: Amerika gyerekkorában az emberek főfoglalkozása földművelés volt. A nyár végén, miután learatták és betakarították, amit termeltek, hálát adtak – ez volt a Hálaadás ünnepe (Thanksgiving), amit november hónapjának utolsó csütörtökén ünnepeltek és ünnepelnek ma is. Thanksgiving másnapján a család egy része a városba hajtott a termés feleslegével és az állatok egy részével, hogy a piacon eladja, és az így kapott pénzen megvásárolja mindazt, amit maga nem tudott megtermelni. Ez a hajdani boltok bevételét hihetetlenül fellendítette, a hosszú nyári pangás után ezen a pénteken volt először haszon az üzletekben, és a könyvelésbe piros tintával írt számok helyett (amelyek a veszteséget jelölték) végre feketével írhatták a számokat. Innen jött a kifejezés: fekete péntek, ami tehát a tinta színét jelölte, és a boltosok nagy örömét, hogy végre hasznot is hoz az üzlet. Nota bene: Fekete Pénteknek SEMMI KÖZE sincs árzuhanáshoz!
Egy másik magyarázat is létezik: a szekerek, állatok szokatlanul nagy forgalma ezen a hétvégén közlekedési káoszokat okoztak, na meg a gazdák szokása, hogy a jó üzlet után feltétlenül be kellett térni az első kocsmába áldomást inni, gyakran okozott gondot. Ezért a Hálaadás utáni péntek a helyi rend őreinek igen nagy fejfájást és túlórákat jelentett, hát azért bosszankodva úgy emlegették, hogy „fekete péntek”.
Világos, hogy amikor üzletláncaink átvettek egy idegen szokást, és meggondolás nélkül majmolják azt, olyat szajkózva, aminek semmi köze sincs a tapasztalatainkhoz, szokásainkhoz vagy emlékeinkhez, de még az árzuhanáshoz sem, akkor tudatlanságukat mutogatva elképesztően nevetségesek. Mert mifelénk, magyar honban nem szoktak májusban aratni vagy betakarítani (így kivéve november utolsó hétvégéjét, más napokon NINCS fekete péntek) és nem is szokásunk megünnepelni az üzletek hasznát. Jó emberek vagyunk, az biztos, de azért nem annyira megértőek és önzetlenek, hogy tiszta szívvel örvendeznénk az üzletek, cégek, piacok haszna felett.
Balogh Petres Judith