Bolgár Jenő azzal a kéréssel kereste meg 1998-ban indult Kalejdoszkóp folyóiratunk szerkesztőségét, hogy közöljük Ady Endre Dózsa György unokája című versét, hogy mindenki ismerje meg, aki pedig már ismeri, ismételgesse unokáinak is.
Elmondta, hogy szellemi örökségül hozta magával Kanadába a Hargita hegyei közül Ady örökké érvényes üzenetét, hogy „Hé, nagyurak, jó lesz tán szóba állni / Kaszás népemmel, mert a Nyár heves”. Ez a vers emlékeztette messze-hagyott szülőföldjére, arra a szép magyarórára, amikor a tanára kicsengetés előtt még egyszer elolvasta az osztálynak, talán azért, hogy gondolkozzanak. Pedig akkor még nem volt szabad Erdélyben gondolkozni – de szabad talajon állva megfogadhatta: mindig tenni fog – amit csak lehet! – szülőföldünkért.
Jenő akkor már az újhaza befogadásáért folytatta kemény harcát, de a jó cselekedet szándéka mindig lázban tartotta. Egy közösségi vacsorán meg is fogalmazta: itt szép lehet, jó lehet, ha akarjuk és tesszük a dolgunkat, de soha nem tagadhatjuk le, hogy a szülőföldünk emberségre kötelez.
Kedves Jenő, Te megharcoltad a magad harcát, ahogy tudtad és ahogy jónak láttad. Lázadtál is hangosan vagy csak halkan, és mindig remélted, hogy ha nem is a Csodaszarvas, de valami mennyei csoda megmenti népünket attól, hogy ismét hitvány hadak rombolják le csodás szellemvárainkat.
Kedvenc verseddel kívánok Neked örök nyugodalmat, Isten áldja emlékedet!
Dancs Rózsa
Ady Endre
Dózsa György unokája
Dózsa György unokája vagyok én,
Népért síró, bús, bocskoros nemes.
Hé, nagyurak, jó lesz tán szóba állni
Kaszás népemmel, mert a Nyár heves.
A Nyár heves s a kasza egyenes.
Hé, nagyurak: sok rossz, fehér ököl,
Mi lesz, hogyha Dózsa György kósza népe
Rettenetes, nagy dühvel özönöl?
Ha jön a nép, hé, nagyurak, mi lesz?
Rablóváraitokból merre fut
Hitvány hadatok? Ha majd csörömpöléssel
Lecsukjuk a kaput?
