Bár puritán ember vagyok, egyszerűen élek, szeretem a szépet, a finomat, az ízléseset. Ez jelenti számomra az értéket, és karácsonykor ezt hatványozottabban megkapom.
Lehet-e szebb a feldíszített parkoknál, épületeknél és a karácsonyfánál? Mindenütt szívet-szemet melengető szép dolgok. Nagyszerűek, figyelmeztetők, kreatívak – értékelem őket. Minden elismerésem az igyekvőknek, akik ezekkel a csodákkal megállítanak minket.
Áldja meg az Isten a csillagocskákat: ragyogjatok, utat mutassatok! Hirdessétek, hogy emelkedjünk lelkiekben is ilyen ünnepivé!
A magyaros ünnepi vendégszeretet hihetetlen finomságokat kínál, rendkívül dekoratívan, bárhol is éljünk a világon. Lehet-e finomabbakat enni heteken keresztül, mint a karácsonyi ünnepek ideje alatt?
Nagy szenvedéllyel szoktam „vadászni” megfelelő karácsonyi ajándékokra, amelyekkel meglephetem édesanyámat, két testvéremet családjukkal, szerető feleségemet, öt gyermekünket az öt unokával. Az irántuk érzett szeretetem jeleként észre kell vennem, ami érdekes, ami nekik való és aminek örülnek. Ha Isten a legszebb ajándékot adta ennek a világnak, az Ő gyönyörűségét, minékünk is igyekeznünk kell a legszebbet adni szeretteinknek. Ne sajnáld tőlük azt, amid van!
Ilyenkor gondoljuk át az életünket is. Írva van: minden elmúlik egyszer. Kezdetben a szüleinkkel együtt karácsonyoltunk, majd sokáig a saját családunkkal, gyermekeinkkel, aztán Kanadába költözvén feleségemmel két magyar családdal osztottuk meg Szentestén az ünnepi vacsorát. Időközben az egyik házaspár hazaköltözött, a másik párnál pedig eljött az elválás ideje, a magára maradottság, az özvegység terhe. Azóta csendesen magunkban karácsonyolunk. Így talán több idő jut a lelki dolgokra, az elmélyedésre, a másokra gondolásra, a zenehallgatásra és az imádkozásra. Szeretnénk, ha senki nem zavarna bennünket, mint Máriát és Józsefet, karácsony éjszakáján. Most a gyülekezetünk tagjai a Pásztorok, az Isten Családja. Velük osztjuk meg hitünket, velük lelkesedem a gyermekekért, a kisbojtárok szerepléséért, annak a fiatalnak a megjelenéséért, aki annak idején az egyetemi vizsgája után jött meglepetésként Ady Endrét szavalni a műsorban, mert úgy érezte, ezzel tartozik magának, a gyülekezetnek és az Istennek! Biztos éreztél te is így, kedves testvérem!
Egyre jobban értjük, milyen nagy az Isten! Milyen tökéletesek az Ő tervei és szándékai. S milyen nevetséges és ostoba próbálkozás keresztezni terveit, szándékait. Láttuk, se a császárnak, Augusztusznak, se a királynak, Heródesnek nem sikerült ez, ugyanígy a mai istentagadóknak sem fog, mert a sátáni erők a végére megszégyenülten és vereségben maradnak…
A két idős ember, Simeon és Anna megkapó alázatra tanít minket is: hogy a legfontosabb dolgokra koncentráljunk, csak annyit mondjunk, amennyit kell, megfontoltan örüljünk a földi dolgoknak.
De ne feledjük. most, igen most, a mi időnkben vitted véghez, Uram, a legfontosabb dolgot: meglátogattad a földet, de nem ítéleteddel, hanem szíved áldott melegével, szereteteddel, gyermekké lett Fiaddal. Láttuk Őt! De megvakultak hiú szemeink, és Őt, a nagyszerűt, a fényest, mindörökké látjuk! Ezért is érdemes volt megszületnem erre a földre!
Ő lát minket!
Én is, te is lehetsz az az egy, akiért Ő megszületett. Adjon Isten ebben a felismerésben és hitben nagy megnyugvást, békességet, örömet!
Lepd meg magadat ezzel az ajándékkal ezen a közelgő karácsonyon is! Ezt kívánom sok szeretettel,
Lizik Zoltán
a Free Hungarian Reformed Church in Windsor lelkipásztora,
az Amerikai Magyar Református Egyház püspöke