2024.12.29., Lectio: Máté 17,1–8. Textus: Máté 7,7–12.
Kedves Testvérek!
Elmúlt a karácsony, tegyünk ma egy számvetést. Sok ajándékot adtunk és kaptunk, ez jó. Ezt értékelni kell, mert ezzel elárulják az emberek, hogy tudnak szeretni. Jézus is elismerte: gonosz létetekre tudtok jó ajándékot adni! Ez fontos. Ne becsüljük le az embereket. Ma még az emberiség nagy része tud adni, van is mit, tud szeretni. Innen már csak egy lépés lenne az elfogadás, azt is elfogadni, amit nem emberek adnak, hanem az Isten.
Mert nem ez volt a karácsony értelme, az ajándékozás, mert ez business, üzlet, pénz, szeretet vásárlás csupán. Próbálj meg nem adni! Mi történne? Felfordulna a világ. Kényszer. Éppen ez beszél a leghangosabban a szeretethiányról.
Hanem a Fiú elfogadása. A gyermek, az új kezdet. Az Isten kibeszélhetetlen ajándéka! De Őt csak hit által lehet befogadni, elfogadni! Akinek nincs hite, az csak hitegeti magát ezzel.
Nekem a legnagyobb üzenet az volt, hogy nem elég Őt keresni, meg is kell találni! Érdekes módon mind a természetben, mind az emberek világában megfigyelhető ez, mindenkinek. Jött egy tüneményesen fényes csillag és megtalálta Jézust Betlehemben, éppen a ház fölött állt meg és levilágított, ahol Jézus megtalálható volt. Ez nagy találati pontosság. A GPS-k világában ezt mi értjük, de ki navigálta oda? Ki állította ott meg? Honnan tudta, hol van az Ígéret földje, hol van Betlehem? Mi vagy ki vezérelte oda? Nekem még ma is felfoghatatlan! Hogy érzékelte a csillag Jézust?
Vagy Jézus vonzotta magához a csillagot? Akkor ott vannak az angyalok, elég jól eligazodnak az égben, az Isten láthatatlan országában, de itt e földön? Honnan tudták, hol vannak a pásztorok Betlehemnek mezejében? Hogy repültek oda sokan és nem fáradtak el? Hogy voltak képesek énekelni úgy, hogy a pásztorok azt tisztán értették és hallották? De kétségkívül ott voltak. A helyükön. A pásztorokat ők küldték el egy istállóba, egy jászolhoz, mert mindent tudtak, és a pásztorok felkerekedtek és keresték és meg is találták a kis Jézust! Ez, mondjuk, nem volt olyan nagy út, mint a három királyoké, akik azért több száz mérföldet, vagy akár ezer mérföldeket is utaztak, keresték sokfelé, még Jeruzsálemben is, míg megtalálták a kis Jézust, és leborultak előtte, tisztességet tettek neki, és az elsők voltak, akik imádták. Mi is kereső emberek vagyunk, megtaláltuk? Van már Jézuskánk? Ez bizony idő, pénz és fáradtság, türelem.
A magyar köztársasági elnök, dr. Sulyok Tamás, még szokni kell a nevét, elég bátor volt, szakított azzal a hagyománnyal, hogy január elsején, amikor mindenki részeg vagy álmos, s nem figyel, mondja el az újévi köszöntőt. Gondolt egyet, áttette ezt karácsony második napjára, egy vallásos ünnepre, ezzel hitének is hangot adott, amikor még odafigyelnek erre az emberek. Szép és értékes köszöntőt mondott. Jó lett volna prédikációnak is. Azt mondta: Kalkuláljátok be egymást, vagyis a másik embert az életetekbe! Vagyis legyen közösség, összetartozás. Ne legyetek közömbösek, elutasítóak egymás iránt, magyarok! Innen már csak egy ugrás a karácsonyi gondolatig: Kalkuláljátok be Jézust ezentúl az életetekbe. Karácsony után nem lehet nélküle élni. Velünk van mindennap a világ végezetéig. Vagyis számoljatok az Istennel! Ezentúl nem lehet kihagyni a mindennapokból! Mert akkor szomorúan jegyezte meg a szentíró: Nem volt helyük a vendégfogadó háznál. Nálad ma van hely? Befogadod? Hívő leszel?
De a karácsony elmúlt. A csillag továbbment az égen és többet nem világított senkinek, a pásztorok is elmentek vissza a nyájuk mellé, mert a foglalkozást azért űzni kellett, meg kellett élni, felelősségük volt. Sokan kérdik, miért éppen nekik jelentek meg az angyalok? Ezek a pásztorok nyolc kilométerre éltek Jeruzsálemtől, Betlehemnek környékén. Nagyon fontos feladatuk volt, ők látták el a jeruzsálemi templomot az áldozati bárányokkal. Ők szállították a hibátlan, ép állatokat a papoknak, főpapoknak és mindenkinek. Kitől értesülhettek volna jobban a főpapok, hogy született a Megtartó? Hogy itt van, eljött? S minden embernek, aki juhot vásárolt tőlük.
Már nem az áldozati állat fog megmenteni és megtartani Isten haragja és bosszúja elől, hanem a Megtartó! Megszületett az Isten báránykája. Ő veszi el a világ bűneit! Micsoda prédikáció!
Ettől jobbra nem is bízhatta volna Isten az üzenetet, így eljutott mindenkihez.
A bölcsek is elmentek, többet nem jöttek királyok Jeruzsálembe, de ott maradt Jézus. Mindig marad a gyermek, az isteni gyermek és ez elég. Marad-e valami karácsonyból? Igen, Ő, egyedül Ő. Minden elmúlik. De Ő tegnap, ma és mindörökké ugyanaz! Vele foglalkozni kell! Helyet követel életünkben. Ahogy a köztársasági elnök mondta: Kalkuláljátok be ezentúl az életetekbe Jézust! Rá vigyázni kell, menteni kell az életét, el kell rejteni, nem felhőtlen Mária és József élete.
Micsoda gond és felelősség, mi lesz vele? El kell vinni messzire is, máshova is, más országba is, majd vissza is kell hozni, fel is kell nevelni Őt. Majd hallgatni is kell rá, követni kell Őt. Majd el is veszíteni, és újra vissza is kell kapni. Sokszor éles tőr járja át a mi szívünket is Őmiatta! De a vég győzelem, dicsőség, öröm és üdvösség.
A megdicsőülés hegyén elmaradt a két óriás ószövetségi alak, Mózes és Illés, de maradt Jézus!
Mindenki elmarad, elhomályosul, csak Jézus marad egyedül. Ady Endre: „Megvakultak hiú szemeim, de Őt a fényest, nagyszerűt, Mindörökre látom!” (Az Úr érkezése).
Neki megérkezett, s nekünk?
Máriáról pedig az van feljegyezve, hogy szívében forgatta mindazt, amit a gyermekről hallott.
Mert sok mindent hallott, az angyaloktól, a pásztoroktól, a három királytól, Simeontól és Annától. Tele volt a szíve, a feje ezekkel az üzenetekkel, gondolatokkal.
Mi kétezer év után mi mindent forgathatunk már a szívünkben? Mennyi mindent? Mi már sokkal gazdagabbak vagyunk. Értjük is? Vagy csak halljuk? Akinek van füle (lelki füle, hite), hallja meg, mit mond a Lélek! Mitőlünk is elvehetetlen már Jézus. Élek többé, nem én, él bennem a Krisztus! Jussunk el ide. Ámen.
Nagyon boldog vagyok:hogyolvashattam a csodålatos beszėdet.Lelkileg megerősîtett !!!!