Szente B. Levente Életünk tündéri perpatvar Ráduly Jánosnak, odaátra
látod most a fejekben félrevert harangok megkettőzött zúgása hever az esőtócsák mélyén galambjaid is elhallgattak megszaggatott imája szókép-versnek gyász lenyomata lettünk s vagyunk szép igazul kívül-belül galambszív-hitem rovott vagy kimondatott de ősöreg vetettél nekünk mesés gyöngyöt megannyi fénylő csillagot rög alá rög fölé kölcsön vettem szavaid – bennük költözködöm emberré tanítottál – emberül maradni az örök dolgoké a jóság hitének térdeplő hangja ha üt ha ver életünk tündéri perpatvar igaz vagy nem igaz
