Forrás: Szatmári Friss
A föld alatti, fizikailag és lelkileg megterhelő világ súlyos, sötét szomorúsága és kilátástalansága helyett az alkotó a saját mosolyát, lelki erejét, optimizmusát kölcsönözte a bányászvilágnak. Az Underground Mining – Föld alatti bányászat című sorozat tárlata 2026. június 5-én, pénteken 17 órakor nyílt meg a szatmári sugárúti (I. C. Brătianu 10.) Galériában.
A fiatal művész izgalmas, egyedi látásmódjáról és alkalmazott technikájáról Muhi Sándor így ír:
„Zilahi Nono világa
Azt olvasom róla, hogy költő, a Svédországban élő Gergely Tamás által szerkesztett Lenolaj portál állandó munkatársa, ami nem lep meg, hiszen, mint több kortárs alkotót, őt is a művészet egésze érdekeli, köti le, annak a művészetnek az egésze, amely már rég túllépte a műfaji korlátokat és egészen másfajta összegzésekre törekszik, mint az elődök.
1992-ben született, a Kolozsvári Képzőművészeti Egyetem abszolvense, aki fiatal kora ellenére rendkívül széleskörű és változatos tevékenységet mondhat magáénak. Elsősorban grafikusként ismert, de a grafikát mint műfajt is sokkal tágabb fogalomként értelmezi, mint kortársai. Szerinte sem a hagyományos eljárások alkalmazásán múlik egy alkotás kifejezeőereje, értéke, üzenete, úgy gondolja, hogy a modern technika vívmányainak, a fotóalapú számítógépes grafikáknak éppúgy van létjogosultságuk, mint a rajznak, metszeteknek vagy bármi másnak. Hazai, magyarországi, angliai, ázsiai és amerikai képzőművészeti társaságok tagja, számtalan csoportos tárlaton vett részt a világ minden táján, egyéni tárlatokat rendezett, díjakat nyert, saját képzőművészeti társaságot alapított.
Ismeretségünk néhány éves, 2022-ben mutatta be a képzőművészeti tevékenységemet az általa szerkesztett Sumida Folyó Hídja kulturális magazin Kortárs Művészek rovatában – mert szerinte a kortárs képzőművészek tevékenységének a népszerűsítése is fontos feladat –, később Kolozsváron személyesen is találkoztunk a múlt évben, a Barabás Miklós Céh jubileumi tárlatán a Bánffy-palotában. Az életrajzi adatok, a tevékenység fontos, de kivétel nélkül minden tárlatnak a legfontosabb szereplői a munkák, ezúttal is ezekről szeretnék elsősorban szót ejteni.
Nono munkáival a Kezek sorozatának a megtekintésekor ismerkedtem első alkalommal. Már akkor meglepett az a szakmai igényességgel, átérzéssel és nagyon sok emberi melegséggel átszőtt kifejezésmód, amely ezeket a szénnel, pasztellkrétával készített alkotásokat jellemzi. Elsősorban azért hitelesek, meggyőzőek ezek a munkák, mert alapos szakmai felkészültségről, nem mindennapi ábrázolókészségről is tanúskodnak.
Ezúttal a bányákkal, bányászvilággal kapcsolatos sorozatát hozta el hozzánk Szatmárnémetibe, és azoknak, akiknek már volt néhány sztereotip elképzelése erről a témakörről, a képek láttán van min csodálkozni.
Az első meglepetést sokak számára már maga a technika is okozhatja, hiszen Zilahi Nono fotókkal, számítógépes képelemekkel dolgozik, amelyeket különböző programok segítségével szerkeszt, alakít látvánnyá.
»Az 1960-as években nagymamám a bányászok világát választotta vizsgadolgozata témájául. Az ő grafikai munkájából és témaválasztásából merítve ihletett, a 2020-as évek elején debütáltam saját sorozatommal« – vallja munkáiról a művész.
Már Van Gogh bányászvilágot ábrázoló rajzaiból és számos más forrásból tudjuk, hogy ez a föld alatti, fizikailag és lelkileg megterhelő, elsorvasztó világ súlyos, sötét, szomorú és kilátástalan. Ezzel ellentétben mit látunk a képeken? Derűt, optimizmust, lendületet, nyitottságot, reményt, a munka örömét úgy, hogy az alkotó a saját mosolyát, lelki erejét, optimizmusát kölcsönözte a bányászvilágnak. Ő pontosan tudja, hogy minden művész varázsló, olyan különleges adottságokkal rendelkező személy, aki képes megváltoztatni a megváltoztathatatlant, békévé oldani a háborút, felhőtlen harmóniává alakítani a mélysötét szomorúságot, nyomort.
Persze van ennek a sorozatnak egy másik része is, amely közel hozza a bányászat valódi arcát, a mindennapi emberfeletti erőfeszítés okozta ráncokat, amelyen a felvillanó, átfutó élénk színű csíkok, pásztázó fénysugarak a jelenség fájó, gyötrelmes arcát tükrözik.
A szakmai tudáson, komponáló képességen, kortárs gondolkozásmódon, egyéniségen kívül mindehhez kísérletező kedv, szakmai bátorság kell és az itt látható munkák azt tanúsítják, hogy Zilahi Nono bőven rendelkezik ezekkel a tulajdonságokkal.
Muhi Sándor”
