„Mekkora szerencsénk van nekünk, magyaroknak, hogy anyanyelvünk a teremtett világ egyik legrejtélyesebb és leggyönyörűbb kommunikációs formája” – fogalmazta meg köszöntőjében a Versünnep Alapítvány elnöke, Kolti Helga. Ennek bizonysága – akár az evangéliumi gyökerekig is visszagondolhatunk –, hogy „a vers a szóba öltöztetett gondolatvirágok festménye”. Mi több: „Isten anyanyelve”…
A budapesti Magyar Nemzeti Színház Gobbi Hilda színpadán 2025. április 11-én este nemcsak a kerek évfordulós költőink – Jókai Mór, József Attila, Márai Sándor, Nagy László és Szabó Lőrinc – emléke és évszázadokon átívelő munkássága előtt tiszteleghettünk, hanem mindazok előtt, „akik örökül hagyták ránk a szavak csöndjét, súlyát, …a lélek mélységeit és magasságát”, mondta üdvözlőbeszédében Novák Irén, a Kulturális és Innovációs Minisztérium művészetért és közösségi művelődésért felelős helyettes államtitkára. A vers a magyar néplélek lenyomata – emelte ki –, …tükre egy nemzet értékeinek, velünk él gyermekkorunktól fogva, amikor játékos rímekkel segít megismerkedni anyanyelvünk csodájával, később mellettünk áll a veszteségek és a gyász legsötétebb pillanataiban – a líra minden érzésünket képes megszólítani: feltárni a múltunk titkait, a jelen megoldásra váró bonyodalmait és a jövő kihívásait.
A versszerető közönség szinte lélegzetvisszafojtva nézte végig a versünnep húsz évéről készült filmvetítést, amely sok, immár az örök hazába távozott nemzettársunk alakját is felvillantotta.
A nosztalgikus hangulatba derűsen toppant be maga az el nem tiporható Jövő: a zentai V. osztályos Békés Márti, aki Vers a versmondó versenyről címmel saját költeményével bizonyította, hogy nincs helye a kishitűségnek, se az idegenszerűségnek, mert bár az édesanyák kíséretében határon kívülről érkezett a nemzet fővárosába a programban szintén szereplő barátnőjével, Juhász Hannával, a haza nemcsak a magasból szól hozzánk, hanem ezeréves gyökereivel belekapaszkodik a legmélyebb rétegekbe is, hogy további évezredekig éltesse a világot. De még valami olyan józsefattilás huncutságot is megérthettünk a versmondó versenyre készült kis remekből, hogy az igazat mondd, ne csak a valódit, mert a gyerekek is tudják, mi az értékkülönbség „egy vacak emléklap” és három csokival tetézett könyvjutalom között. Noha a versenyen résztvevőket mind győztesnek hirdette a bíráló bizottság.
Szajkó Anita énekszáma Nagy Nándor zeneszerző zongorakíséretével éteri magasságba röpítette, szinte megbabonázta a lelket: „Virág voltam hajdanán, / Világ volt a mostohám, / Szép lány voltam, / Úgy megholtam, / Szép ruhát még sose hordtam. // Virág vagyok holtan is, / Álmodom a porban is, / Ítéletet álmodom, majd rázkódom s ruházkodom” (Nagy László: Árvácska sírverse).
A holtan porba hullott árvákat repítette a magasba a Csillagos csillag (Tornai József) Kubik Anna sokhúrú hangszerelésében. A Kossuth- és Jászai Mari-díjas Érdemes Művész, Kubik Anna szakmai elhivatottságával talán csak szerénysége mérhető. Fáradhatatlanul elvállal minden felkérést, ahol tolmácsolni kell a látszat alatt megbújó, felkutatni érdemes nyelvi értékeket, amelyeket keresztényi alázattal terjeszt. A földrajzi határokkal, a fizikai megerőltetésekkel, fáradsággal mit sem törődve megy családjával át a hegyeken, völgyeken át, hogy Csíkcsomortánban szervezett verstáborába becsalogassa a gyakran anyanyelvünk használatáért bántalmazott gyermekeket, fiatalokat, felnőtteket, felszínre segítse a bennük elcsuklott édes anyai szót, amely fényt és értelmet lövell a csillagos csillagösvényén minden szétszóródott nemzettársunknak.
A műsorvezető, Takács Bence Ervin Lovász Edina előadóművészt úgy mutatta be, mint akit a két évtizede elindult versünnep ihletett versek megzenésítésére, átdolgozására. Engem nem ringat című kompozíciójáról Edina elmondta, hogy Nagy László Bánat és gyalázat című alkotásánakáltala szerkesztett változata, amellyel méltán lett a 2023-as Versünnep győztese.
Ezután tapsolhattunk a Versünnep Nemzetközi Seregszemléje 2024 nyertesének, Mizsei Mollinak, aki Terék Anna Ólom című versével állt a mikrofon elé, hogy szertefoszlott életfoszlányokat fellobbantva gondolkoztasson el az önpusztítás tragédiájáról: „…apám bukdácsolva ment, / tántorgott a tőle messzire futó álmai között –, / soha egyiket sem érte utol.”
A Bucz Magor–Moods Ambient zenekar zeneszámát átélve „áttetszett rajtunk égi hűvösség”, amely után szinte nehéz volt felocsúdni.
Mester Balázs Szászrégenből érkezett, hogy amott kisebbségi magyarként, de Budapesten a jövő letéteményeseként ő is tanúsítsa: nem idegenek lakják a Kárpát-medencét, hanem testvérek, akik egyazon nyelven vallják, hogy: „Az idő olyan, mint egy láda, / Ez az Isten legszebb ajándéka, / benne van minden, amit megtettünk, / és hogy megteljen, az a legszebb küldetésünk” (A legfontosabb küldetés, saját alkotás).
Csillagösvényen Beregszászról indult el és talált új otthonra az anyaországban Ferenci Attila színművész, hogy Mária Sándor Olyan világ jön című, mára tragikusan aktualitássá vált figyelmeztetésével intsen éberségre, védelemre.
Neumann Balázs és a József Attila születésnapjával a magáét egy napon ünneplő költő verseinek egyikével, a Reménytelenül megzenésített változatával jelent meg a pódiumon. S mintha „A semmi ágán ül szivem, kis teste hangtalan vacog, köréje gyűlnek szeliden s nézik, nézik a csillagok…” fájdalma folytatódna, Rubold Ödön záróelőadásában hangzott el a Jövendőnek, az Életnek, minden Megszületőnek (Baka István verse) megfogalmazott himnikus magasságokba csapó üzenete:
„hogy újra mondd az anyanyelv minden szavát
meg kell születned, hogy a világot elnevezzed:
a szépet szépnek
a szerelmet szerelemnek
az igazságot igazságnak
és magadat, akiben élőbb lesz az élet:
minden jövendő kezdetének”
Dancs Rózsa
Szeretettel