Menü Bezárás

Virágcsokor helyett verscsokorral köszöntjük: Dancs Rózsa író, lapalapító-főszerkesztő 80 éves

Baricz Lajos
Ott nőttem fel én
– Dancs Rózsa 80. születésnapjára –

Ott nőttem fel én a Kárpátok között,
ott volt az én drága, szépséges hazám,
hová ezer szállal gyökerem kötött,
ott voltam én boldog egykor igazán.

Ott születtek meg a színes álmaim:
bennem a lélek szabadságra vágyott,
de mert megnyirbálták egyre vágyaim,
nyakamba vettem én a nagyvilágot.

Jó ideje már más földrészen élek,
de olykor mégis hazajár a lélek,
ilyenkor egy percre megnyugszik szívem,

és az élet terhét könnyebben viszem,
mely idő teltével egyre nehezebb –
Isten ad erőt, az Örök Szeretet.
Baricz Lajos
Meg-megállok
– Dancs Rózsa 80. születésnapjára –

Tele volt a szívem vággyal,
miként a rét is virággal,
az egész rét tarka-barka,
hajlott szívem jobbra-balra.

Vágyaimnak sólyomszárnyán,
én a nagyvilágot járván,
mikor új hazára leltem,
megnyugodott végre lelkem.

Itt majd új életet kezdtem,
új szívvel a régi testben?
a vágyaim teljesültek,
ami földön teljesülhet.

Itt is szolgáltam a népet,
műveltem a jót s a szépet,
nem éltem hát én hiába,
mindig reménykedve jártam:

amit írtam, amit tettem
– az Úr látja minden tettem –,
azzal szolgálni akartam
szerencsében és a bajban.

Meg-megállok, visszanézek,
gyorsan elteltek az évek,
visszaidézem a múltam…
lassan nyolcvan is elmúltam.

Utamat már lassan járom,
segít nekem fiam, lányom,
és mások is segítenek –
hisz' vannak még jó emberek.

Áldott legyen érte Isten,
kérem, hogy Ő is segítsen;
erőt, egészséget adjon
s majd – magához befogadjon.

Devecsery László
Fények között

Szavak, képek, mozdulatok,
gondolatok
cikáznak,
hullanak:
méltó
köszöntő
szavak!
Méltó vagy!
Szívre, szóra,
képre, szépre,
A legigazabb
köszöntésre!
***
A fények
most mindent
beborítanak:
és hullanak
örömlő
öröm-szavak!
***
Éltessen az Isten Téged,
adjon Neked egészséget!
Egészséget, boldogságot,
szülinapi vidámságot,
hozzá remek társaságot!

Dufek Mária
Szívnyitogató

Zúgnak a hazai magyar fenyők,
égen lobognak fehér keszkenők.
Szél hátán dörögnek erős szavak,
aki magyar volt, magyar is marad.
Mindegy, húsz év, száz, vagy talán ezer,
a lélek szilárd, áll rendületlen.
Magyar szó, csepp úgy ki nem csorog, ne
visszhangozzák azt messzi fasorok.
Akkor az erdélyi föld megindul,
a nagyvilágban rózsaeső hull,
ahol egyetlen magyar is lakik,
elér az a rejtett szívzárakig.
Dufek Mária
Isteni kézbe

Nyolcvan év, nyolcvan virág,
nyolcvan csillag, fénynyaláb.
Mind egy emlék, álmodás,
világba küldött varázs.
Érték, meg nem fogható,
drága, magyar, hitvalló.
Kísérje sok munkája,
áldásunk szálljon rája,
sok évvel még tetézve,
legyen isteni kézbe.

Örülök, hogy kicsit megismerhettem ezt a remek embert. Köszönjük a magyarságért végzett áldozatos munkáját. Boldog születésnapot és jó egészséget kívánunk! Dufek Mária, Párkány

Horváth Gábor Miklós

Kedves Rózsa!
Budapesti csatangolásaink egyikének emlékét őrzi ez a réges-régi fotó, amit jókívánságaimhoz mellékelek! Kosztolányi szavait kölcsönvéve, most, hogy már „izmaink lazulnak”, és találkozásaink akarva-akaratlanul elmaradnak, jólesik azokra az együtt töltött órákra gondolni, amelyek mindig sűrítetten tele voltak irodalommal, politizálással, (ön)iróniával és sok-sok humorral, ami minden gondon-bajon képes átsegíteni az embert. Kívánom, hogy ez utóbbi, igazán irigylésre méltó tulajdonságoddal még hosszú-hosszú évekig ajándékozhasd meg családodat, barátaidat, szerkesztő és versfaragó kollégáidat, ismerőseidet!
Régi beidegződés, hogy mellékelem legújabb írásomat is szeretettel és „ítéletedet” várva
Gábor


kérdések

ki mondja meg mennyit érek mennyit élek
még küzdelmem ért valamit ki mondja meg
ki tud felelni csak elszálltak fölöttem
az évek könnyem fájdalmam szenvedésem
igazgyönggyé változtak ahogy reméltem
van valami ami nekem köszönhető

ami nem történhetett volna nélkülem
ami szóba kerül hogyha már nem leszek
ami igazán én voltam vagyok vagy most
metszi ki belőlem a sors a lényeget
amihez nem tartozik semmi azokból
amit hinni szerettem volna magamról

Pósa Zoltán
Dancs Rózsának, a Kalejdoszkóp nagyasszonyának születésnapjára

Köszönt téged az év örökös vigalma
Tavasz nyár ősz és tél isteni jutalma
Rajtad nem fogott ki az idő hatalma
Téged illet népünk szelíd koronája
Piros fehér és zöld szent királyi alma

Két nyelven szól korunk literatúrája
Kegyelmedből lapunk híres pátrónája
Évtizedeken át világló csillaga
Két nemzet égboltján két nép világának
Kalejdoszkópunk, lelkünk diadalma
Amely büszkesége költők legjavának
Mindnyájunk szerelme, szavak birodalma
Neked köszönhetjük magyar írók álmát
Nemzeti kultúránk fénylő fárosz lángját
Világnyelven szóló lelkünk menedékét
Szívedből sugárzó mennyországi békét

Isten néked hosszú, tartalmas éltet ád
Születésnapodon köszönt minden virág
Világegyetemünk számos országában
Magyarhon Székelyföld száz tartományában
S mostani lakodban kies Kanadában
Téged dicsér mostan minden vers és próza
Élj még jó sokáig barátunk Dancs Rózsa

Rozványi Dávid
Híd lettél

Derék szolgálója vagy Te
Az Úrnak, ki küldött
Nemes feladattal a világba:
Családdá formálni nemzetet, világot.

Remény hídja legyél
Óhaza és új otthon között,
Zsarátnokként világítsd
A szót, a szellemet s az édes anyanyelvet.

Szente B. Levente
Esetlenül
(életútjaink közös metszőpontjai elé,
Dancs Rózsa születésnapjára, Erdélyből!)

egyszer egy teljesen vak kisfiúnak
füzetébe belenéztem
éppen angyalkát rajzolt
életemben nem láttam még
olyan könnyedén lebegő formát
pislogni nem mertem
nehogy elszálljon
ez a stilizált és vonalaiban
leginkább lelkiismeretünket idéző
szárnyak között esetlenül
csöndesen lüktető csupa szív
alig ötévesen – valami angyalkába kapaszkodva
kinek még a nevét sem tudom
hiába kutattam magamban
vakított egyre csak vakított az a
nagy és kietlen utakat bejáró
ölelést kereső virradat

Zsu Dávid
Légy büszke az útra

Mikor már hosszabb az út mögötted
mint ami még előtted áll,
s legféltettebb vagyonod sok emlék,
mit szíved örökre magába zár,
Mikor egykor nyughatatlan tested
lecsendesült, s egyre fárad,
ne hagyd, hogy társadként
bármikor melléd szegődjön a bánat.

A kornak mindig megvan a maga szépsége,
a földön minden embernek van értéke.
A legnagyobb csoda a szeretet, mit adtál,
légy büszke az útra, mit már magad mögött hagytál.

Zsu Dávid,
az egykori sepsiszentgyörgyi Közgazdasági Szakközépiskola volt tanulója, ahonnan mindketten elindultunk: Te, a magyar szakos tanárnő a szabadság szárnyas lován, engem, a fürge diákot a tánc repített az álmok irányába.

Ötletgazda és szervező: Varga Gabriella
Lelki segítő, háttértámogató: Dobos Marianne
Dancs Rózsáról a portréfotókat készítette: Kralovánszky Balázs
A nyitó- és a zárógrafikát tervezte és alkotta: P. Anita Réka

Budapest és a Kárpát-Haza, 2024. július 7.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük