A Szervátiusz Jenő-díjat 2024-ben Xantus Géza csíkszeredai festőművész és Fülei Balázs zongoraművész, a Zeneakadémia docense vehette át, Szervátiusz Tibor-ösztöndíjat Simó István, a Csíkszeredai Nagy István Líceum diákja kapott. Az elismeréseket 2024. szeptember 18-án adták át Budapesten a díjat adományozó Szervátiusz Alapítvány székházában. A laudációkat a pályatárstól, Árkossy István festőművésztől, illetve Devich Mártontól, a Bartók Rádió csatornaigazgatójától hallhatták a rangos esemény vendégei. A Szervátiusz Klára elnökségével zajló ünnepségen Razvaljajeva Anasztázia hárfaművész és Annus Réka énekes működött közre.
Negyvenegy évvel ezelőtt: 1983. szeptember 15-én, a Fájdalmas Szűzanya napján távozott a földi életből Erdély nagy szobrásza, Szervátiusz Jenő. Ezért tartja a Szervátiusz Alapítvány az éves díjátadását szeptemberben és az est háziasszonya ezért gyújtott mécsest a szobrász fényképe előtt a Szervátiusz Szalonban. A meggyújtott mécses fölött néhány pillanatig emlékeztek a kitüntetés névadójára és művésztárs fiára, a hat éve eltávozott Szervátiusz Tiborra.
Xantus Géza festőművészt Árkossy István festőművész laudálta. Néhány gondolat a méltatóbeszédből:
„Xantus a reneszánsz és a barokk radiációs erőtereiben munkálkodva nemcsak Caravaggio dinamikáját, vagy a Caracciak klasszikus szépségeszményét, hanem az újító Kandinszkij bátorságát, Klee éleslátással absztrahált rajzkultúráját vagy Mucha szecessziósan áradó szimbolizmusát is jól ismeri, a gótikus művészet kromatikus üdeségéről nem is beszélve.”
„Xantus Géza lágy színeivel és a kromatikus szűrés eljárásaival hatásosan tereli a hitbéli üzenetek irányába figyelmünket. Derű, melegség, sugárzó fény mind lényegi elemei biblikus tartalmakat hordozó műveinek.”
„Xantus Géza látomásai máris ott keringenek egy felfoghatatlan intersztelláris szférában, ahova persze neki is bejárata van. És lesz később is. Egyszer még meggyőződhet majd saját igazáról. Nekünk pedig egyetlen feladatunk van: hogy most higgyünk neki.”
A Fülei Balázst méltató gondolatokat Devich Mártontól, a Bartók Rádió csatornaigazgatójától hallhatták az ünnepi alkalom tanúi. Néhány gondolat a laudációból:
„Balázs mindig minőséget képvisel, kompromisszumok nélkül.”
„Nemzedéke kiemelkedő zongoraművésze.”
„…mindene a Zeneakadémia, a szíve közepe, amelyért nyílt sisakkal harcol. Hiszen az otthona, a hazája, és Balázs hazafi. Minden értelemben.”
„Járja a világot, koncertezik és mesterkurzusokat tart, szívesen karol fel fiatal tehetségeket.”
„Ő egy zenei pszichológus, lélekgyógyító, aki a zene segítségével képes az emberek, a hallgatói lelkébe látni és hatással lenni a szívekre. Kapcsolatot épít a művészetek között, például a költészet és a zeneirodalom összefüggéseit vizsgálja.”
„Balázs mindig egyenes, őszinte, ahogy a zongorajátéka is az.”
Az esten Szervátiusz Klára feltette Vörösmarty Mihály költő XIX. században elhangzott kérdését: „Ment-e a könyvek által a világ elébb?” „Ma egyértelműen azt mondhatjuk: igen. Igen! Hiszen nemcsak az elme pallérozódott általuk, de a szív, a lélek, az érzelmek is nemesedtek” – adta meg a kérdésre a feleletet a díjat adományozó alapítvány elnöke.
„A XXI. század nagy kérdése: megy-e a technológia által a világ elébb? Azt hiszem, legfeljebb az az igazság, hogy a sok – egyébként csudálatos és elképesztő találmány – által kényelmesebb és gyorsabb lesz az élet. De ez jó az embernek, az emberiségnek? A léleknek? És hová sietünk? Az elmúlás elől úgysem menekülhetünk” – hangzottak a további kérdések és válaszok.
Szervátiusz Klára így folytatta beszédét:
„Záporoznának még a kérdéseim, de a művészet, a művészek miatt vagyunk most jelen. Idézzük hát ezt meg. Ezt, s a lényegét:
„Van keblünkben egy szent vágy fölfelé,
hogy egy különbnek, tisztábbnak, végtelennek
önként hódoljunk meg,
s ott keressük titkát a Nagy Névtelennek.”
Két jeles művészünk, akik most átvették a Szervátiusz Jenő-díjat/ösztöndíjat, keresik a válaszokat és továbbadják nekünk a titkokat: Xantus Géza a festményeivel, Fülei Balázs zongoraművész a klasszikus zene nagyjainak interpretálásával gazdagítja a lelkünket, életünket.
Mert az ember önvalója ez: az Istentől való halhatatlan lélek.
Pillantsatok csak Simó István – mától Szervátiusz Tibor-ösztöndíjas – arcára, s láthatjátok áradni a belső tüzet, pedig épp csak elkezdte a művészet útján való járást.
És lelkünket emelték fel a zenéjükkel: Razvaljajeva Anasztázia hárfaművész és Annus Réka énekes is.”
A díjazottaknak a Kalejdoszkóp szerkesztősége is szeretettel gratulál!
(A fényképek forrása: Szervátiusz Alapítvány)
