1912. április 4. Elisa a szobájában állt az ágya mellett és az ott kiteregetett ruhái között válogatott. Még tízéves sem volt, de igen nagy útra készült.
– Kicsim, nem kell ám minden ruhádat becsomagolnod, hiszen csak két hétig maradunk apánál New Yorkban.
– Tudom. De olyan izgatott vagyok! Úgy hiányzik apa, alig várom, hogy együtt lehessünk. Na és a hajóút azon a hatalmas óceánjárón! Hányat kell még aludni az indulásig?
– Már csak ötöt. Kilencedikén Southamptonba utazunk, hogy beszálljunk a hajóra. Tizedikén indulunk. De most gyere velem, sétálunk egyet vacsora előtt, az majd lecsillapítja az izgalmadat.
1912. április 5. Nagyon lassan múlt el a nap, de Elisa bőröndje már készen állt a nagy útra.
1912. április 6. Elisa az éjszaka közepén egy szörnyűséges rémálomból ébredt. Nagyon fájt a háta, iszonyatosan szomjas volt és rázta a hideg.
– Anya! Anya! – kiáltotta volna, ám alig jött ki hang a torkán.
Az édesanyja azonban így is meghallotta, bement hozzá, megölelte, majd ijedten mondta:
– Kicsim, te beteg vagy. Olyan forró az arcod, biztosan lázad van.
Hát igen, Elisa nagyon lázas volt, és az édesanyja meg sem várta a reggelt, azonnal hívta az orvost.
– Elisának tüdőgyulladása van – mondta a jó doktor. – Szóba sem jöhet az utazás.
Elisa keservesen sírt. Nem látta az édesapját az elmúlt nyár óta, és nagy örömmel várta a találkozást.
– Most ne erre gondolj, hanem arra, hogy meggyógyuljál. Ha most elmaradt az utazás, majd egy későbbi időben indulunk.
– De addigra vége lesz a tavaszi szünidőnek az iskolában! Így is kellett még egy hetet a szabadsághoz kérni! – panaszkodott Elisa. – Annyit nem hiányozhatok, mert akkor meg is buktathatnak!
– Hát akkor majd nyáron megyünk, és abban is van öröm, mert az iskolaév befejezése után tovább maradhatunk. Gondold el, egész nyáron! Mindennek megvan az oka, és minden rosszban van valami jó is, csak meg kell látni.
– Nem értem, hogy a Jóisten miért tett velem ilyen rosszat – zokogta Elisa.
– Ugyan, csak nem képzeled, hogy a Jóisten betegített meg? Ilyen csacsiság meg se forduljon a fejedben. Ennél okosabb kislány vagy. Nem tudhatod, hogy mire gondol a Jóisten és mit tervez. Hogyan is tudnád, hiszen sokszor még azt sem tudod, hogy én mit gondolok és tervezek. Honnan ismerhetnéd az Ő gondolatait? Bízzál benne, mert megmondta, hogy szeret és mindig a javadat akarja. Hidd el, hogy törődik veled.
– Jó. De Anya, ha a nyáron megyünk apához, akkor is ezen a puccos hajón utazunk?
– Meglehet, de nem tudom. Majd meglátjuk.
1912. április 15. A világ borzalmas hírre ébredt: a Titanic hajó az első útján, amit „maiden voyage”-nak neveztek, elsüllyedt. 1496-an haltak meg a szerencsétlenségben.
Elisa nem volt a hajón, mert betegen feküdt londoni ágyában.
Balogh Petres Judith
Tanmesesorozatunk itt olvasható első részének utánközlése kizárólag a szerző nevének feltüntetésével (Balogh Petres Judith) és a forrás pontos megjelölésével (Kalejdoszkóp magyar–angol irodalmi–kulturális folyóirat) lehetséges.
Tanmesesorozatunk kiteljesítéséhez jókedvű adakozók segítségét reméljük. A programról bővebben itt lehet olvasni:
Csipetmesék, csapatregék programunkhoz támogatókat keresünk | Kalejdoszkóp (eletunk.net)