
A Jóisten megadta az embernek azt a képességet, hogy teremtsen alkotásaival, találmányaival. Ilyen talentumot* adott Bolyai Jánosnak is, akire mi, magyarok igencsak büszkék lehetünk.
Minden gyermekben ezer lehetőség rejlik. Amikor alkotni akartok, keresnetek kell a természettel a kapcsolatot, figyelnetek kell a világ apró csodáira. Azonban a titok kulcsát mindenkinek magának kell megtalálnia.
Most elmesélem nektek, hogyan találta meg Jankó az ő csodákat nyitó kulcsát. Ez a kulcs olyan felfedezéseket nyitott meg számára, amelyek csak rá vártak már hosszú évek, talán évezredek óta.
A matematika réges-régi tudomány. Az én nagytatám matematikaprofesszor volt. Órákig ült nagy diófából készült asztala mellett és számokat kanyarintott egymás alá-fölé. Csodálkozva figyeltem, hogyan telik a papír ezekkel az ákombákomokkal, számokkal, vonalakkal. Nem értettem még, mi ez a nagy összevisszaság, de alig vártam, hogy nagyobb legyek és megérthessem én is.
A matematika különleges világ, a számok világa. Aki érti a nyelvét, érti a világot, ezt mondta már sok öreg bölcs. Nagytata értette és szerette is, tanította sok-sok gyereknek a számok nyelvét és logikáját.
Jankó édesapja nagy matematikus volt, így Jankóra is hamar ráragadt a számok iránti kíváncsiság. Úgy szerette a matematikát, mint más gyerek a labdázást vagy a fogócskát. Amíg a többieknek a matematika csak számok sokasága volt, addig számára egy izgalmas és varázslatos univerzum.
Egy napon Jankó a fáramászás, kavicsgyűjtés és madártojás számolás után lekuporodott a szoba padlójára és krétával számokat kezdett rajzolni, szép nagy kört formálva.
– Ez egy számóra lesz – mosolygott –, és én leszek a mutató benne! – ugrott fel hirtelen, és a kör közepébe állt, majd lassan forogni kezdett. Közben hangosan számolt, úgy, ahogy az órán követik egymást a számok: egytől tizenkettőig. Már jó párszor körbeforgott, amikor egyszer csak csodák csodája, egy hatalmas kapu előtt állt.
A kapun ez a felirat volt olvasható: Senki be ne lépjen, aki a számokat nem ismeri!
Jankó ismerte jól a számokat, ezért összeszedte a bátorságát és benyitott a kapun. De nyomban földbe gyökerezett a lába, mert egy hatalmas farkas állt vele szemben.
– Már vártalak! – szólalt meg a farkas. Pitagor király birodalmában vagy. Gyere, ülj fel a hátamra, elviszlek Számországba!
Pitagor király és Lella királykisasszony búslakodva ültek a trónteremben. Körülöttük egy pirinyó emberke járkált fel és alá, hangosan számolva valamit. Képleteket firkált egyre-másra a papírlapokra, ám hamarosan összegyűrte azokat és újrakezdte.
Amikor Jankó megérkezett, mindenki felkapta a fejét. A kis ember is abbahagyta a számolást és Jankó elé sietett. Kíváncsian és fintorogva méregette a fiút, majd így szólt hozzá:
– Isten hozott Számországban! Géniusz vagyok, a király számtanácsosa. A számításaim szerint ma kell érkeznie a földi világból egy zseniális elmének, aki segíteni tud nekünk. Hogy valóban te vagy az, akire vártunk, meg kell bizonyosodnunk róla, ezért itt és most meg kell felelned egy kérdésre. Amennyiben nem tudod a választ, a farkas azonnal bekap. Szervusz kaktusz! – toppantott szigorúan Géniusz.
– Rendben! Állok elébe, ha már itt vagyok, meg nem futamodom! – mondta elszántan Jankó.
– Nos, mondd meg: miért a 10-es Pitagor király kedvenc száma? – húzta fel kérdőn szemöldökét Géniusz. Egy percet kapsz, se plusz, se mínusz!
Jankó nem várt még egy percet sem, rögtön válaszolt:
– A tíz az egymást követő első négy szám összege: 1+2+3+4, tehát egy meg kettő meg három meg négy, összeadva: tíz. A négy alapszám összege 10, igazam van Pitagor király? – húzta ki magát büszkén Jankó.
– Így igaz – ugrott fel vidáman Pitagor király –, rád vártunk fiam! – s örömében táncra perdült Lella királykisasszonnyal.
– Akkor, te fogsz nekünk segíteni, slussz cirkusz! – mondta Géniusz beleegyezően.
– Ha megoldod a problémát, tiéd lehet Számország kincstárának a kulcsa! – kiáltotta lelkendezve Pitagor király.
– Szívesen segítek, de miben is? – érdeklődött Jankó.
– Országomban nagy a káosz. A népem számos, de már jó ideje nincsen rend. Nem tudom, mi az oka-foka ennek a nagy számlázadásnak. Géniusz, a legjobb elménckedési művészem sem tudta megoldani a problémát, de segíteni fog neked mindenben, amire csak szükséged van!
– Így igaz, tiéd lehet a nimbusz**! Áll rendelkezésedre Géniusz! – hajolt meg a kis ember, majd karon ragadta Jankót és már vitte is bemutatni Számországot.
Az utcákon csak úgy tolongott a sok szám, ki erre, ki arra futott. Egy sarkon nagy civakodás folyt, pár szám karddal fenyegetőzött.
– Látod, ez megy már hónapok óta, hiába fárasztom a szám, senki sem hallgat rám. Kész fikusz! – panaszkodott Géniusz.
– De miért ez a fejetlenség? – töprengett Jankó. Bizony kellene ide egy tál ész!
– Számtalan a gondunk, nem férnek meg egymás mellett! Szusz bajusz! – kesergett Géniusz. Egyszerűen nem tudjuk őket megszámolni, mert állandóan vitatkoznak, és nem engedik magukat összeadni! Szinusz, koszinusz! – legyintett elkeseredve Géniusz.
– Tízig számolok, addig találjunk ki valamit! – ajánlotta Jankó Géniusznak. Egy, kettő, három… tíz – számolt Jankó hangosan.
– Tíz, tíz, tiszta víz! Leesett a tantusz! – kiáltott Géniusz. Menjünk rögvest a Számforráshoz, mindig abból iszom, ha nem tudok valamit megoldani.
A számforrás vízében millió szám tükröződött. Jankó belemerítette tenyerét és ivott belőle. Nem sok idő kellett, máris a fejéhez kapott.
– Ez az, ez lesz a megoldás! – ugrott Géniusz nyakába. Nem kell mindenkit összeadni! A római számokat például külön csoportba kell tenni! Látod, itt vannak az I, V, X, L, C, D, M betűk, ezek is számok, de római számok. Míg az 1, 2, 3, 4… arab számok, és nézd, ott vannak azok a számok, akiknek kardjuk van: ők a negatív számok. Őket ki kell vonni a többi számból és nem hozzáadni! Egyik oldalon a kardosok, másikon a kard nélküliek, azaz a pozitív számok. Így szépen halmazokba rendezzük őket, és mindenkinek meglesz a saját helye és értéke!
– Lángelme vagy! Egy Kolumbusz! – ujjongott Géniusz.
Aztán szépen helyreállt a rend Számországban, minden szám a helyére került.
Pitagor király és Lella királykisasszony végre nyugodtan pihenhettek egyet a Függvény Kertben.
– Nincs több számháború! – sóhajtott megkönnyebbülten Pitagor király. Itt van, Jankó, az ígért kulcs, mától te lehetsz Számország kincstárának az őrzője!
Jankó megköszönte a vendéglátást és a csodás kulcsot jól elrejtette belső zsebébe a szíve fölé. Ez a kulcs tette Bolyai Jánost minden idők egyik legnagyobb tudósává.
Egy új világot fedezett fel a matematikában, nemcsak önmagának, de mindannyiunknak.
Belle Orsolya
*talentum: tehetség
**nimbusz: fénykoszorú, sugárkorona