A Mesés hittan egy egércsalád életén keresztül mutatja be az Istennek tetsző keresztény életet. A mesék a legnagyobb értékekre vezetnek rá, mint a hit, a család, a munka, a barátságok vagy a biztonság és az egészség. Fogadjátok szeretettel: Dufek Mária
Egéranyu számára a munka nemcsak kötelesség volt, hanem egyfajta ima is – egy lehetőség, hogy hálát adjon minden egyes napért. Tudta, hogy a szorgalom és a kitartás nemcsak a családja jólétét szolgálja, hanem a szívét is formálja. „A munka nem csupán fáradozás, hanem áldás” – mondogatta gyakran, miközben serényen tette a dolgát.
Egérapu asztalosmester volt, és kezei alatt a fából szép, tartós bútorok és hasznos eszközök születtek. A városka lakói szerették a munkáját, mert tudták, hogy amit ő készít, az nemcsak szemet gyönyörködtető, hanem hosszú éveken át megbízhatóan szolgál. Egéranyu pedig minden nap gondoskodott arról, hogy a műhelyben is rend és tisztaság uralkodjon, mert hitt benne, hogy a rendezettség segíti a tiszta gondolkodást is.
Zsófi és Miki kicsi koruktól kezdve megtanulták, hogy a munka nem valami fárasztó, elkerülendő dolog, hanem a világ egyik legnagyobb ajándéka. Amikor elég nagyok lettek, Egérapu maga mellé vette őket a műhelybe, hogy megmutassa nekik, hogyan kell óvatosan bánni a szerszámokkal, hogyan lehet egy darab nyers fából valami szépet és hasznosat faragni.
– Látjátok, gyermekeim – mondta, miközben egy széklábat faragott –, a fa olyan, mint az emberi lélek. Ha hagyjuk, hogy rendezetlen és gondozatlan maradjon, csupa durva, érdes rész lesz rajta. De ha szeretettel és türelemmel formáljuk, végül szép és hasznos dologgá válik.
Egéranyu a maga módján ugyanezt tanította nekik otthon. A kenyérdagasztás, a varrás, a kertészkedés mind-mind olyan feladat volt, amely nemcsak a testet, hanem a lelket is erősítette.
Egyik este, amikor a család a vacsoraasztalnál ült, Miki elgondolkodva nézett fel.
– Anya, szerinted milyen munka a legjobb a világon?
Egéranyu elmosolyodott, és finoman megsimogatta fia kezét.
– Az, amit szeretettel végzel, kisfiam. Nem az számít, hogy valaki asztalos, pék, tanító vagy kertész. Hanem az, hogy a munkájában ott van-e a szív és az öröm.
A kandallóban pattogott a tűz, a vacsora meleg illata betöltötte a szobát, és a kis egércsalád csendesen mosolyogva élvezte ezt a pillanatot. Tudták, hogy bármilyen munkát is végeznek az életben, ha azt szeretettel és Isten iránti hálával teszik, akkor nemcsak a kezük, hanem a szívük is épül általa.
És így telt az életük – csendesen, szorgalmasan, szeretetben és békében.
Dufek Mária
Az illusztrációk forrása: Pixabay
(folytatjuk)
A mesesorozat további részei:
Dufek Mária: Mesés hittan – 2. fejezet, Az adakozás | Kalejdoszkóp
Dufek Mária: Mesés hittan – 1. fejezet, A kert | Kalejdoszkóp