A Mesés hittan egy egércsalád életén keresztül mutatja be az Istennek tetsző keresztény életet. A mesék a legnagyobb értékekre vezetnek rá, mint a hit, a család, a munka, a barátságok vagy a biztonság és az egészség. Fogadjátok szeretettel: Dufek Mária
A város kis, macskaköves utcáin, ahol az ablakokból frissen sült kenyér illata szállt, és a szél csendesen játszott a háztetők fölött, az Egér család számára a barátságok legalább olyan fontosak voltak, mint a munka vagy az ima.
Egéranyu és Egérapu jól tudták, hogy az ember nem élhet egyedül, mint egy magányos fa a réten. A barátok olyanok, mint a kertben növő virágok – ha jól gondozzuk őket, szépségükkel és illatukkal gazdagítják életünket.
Egéranyu gyakran találkozott a város asszonyaival. A piac napján, amikor a kosarak tele voltak friss zöldséggel és illatos kenyérrel, a barátnők meg-megálltak a templomkertben, hogy pár szót váltsanak egymással. Nemcsak a mindennapi dolgokról esett szó, hanem a lelkük mélyén rejtőző gondolatokról is.
Különösen közel állt hozzá Anna, egy csendes és figyelmes egérasszony, aki otthon nevelte gyermekeit. Egyik délután, miközben együtt gyomlálták a kertet, Anna megtörte a csendet:
– Tudod, Egéranyu, néha úgy érzem, a barátságok olyanok, mint ezek a növények. Ha nem gondozzuk őket, elszáradnak. De ha szeretettel ápoljuk, akkor megerősödnek, és a legnagyobb viharban is mellettünk maradnak.
Egéranyu letette a kezében tartott kis ásót, és elmosolyodott.
– Igazad van, Anna. És ahogy a növényeket a napfény és az eső élteti, úgy a barátságokat is a hit és az őszinte szeretet tartja meg.
Eközben Egérapu is fontosnak tartotta, hogy jó barátok vegyék körül. A földeken gyakran dolgozott együtt Péterrel, a régi barátjával. A munka kemény volt, a nap forrón sütött a hátukra, de Péterrel mindig akadt egy jó szó, egy baráti tanács, vagy épp egy halk nevetés, ami könnyebbé tette a napot.
Egyik este, amikor az aratás végén leültek a falu szélén álló nagy tölgyfa tövébe, Egérapu a távolba nézett, ahol a búzamező lassan ringatózott a szélben.
– Tudod, Péter – szólalt meg –, a földhöz hasonlóan az emberi szívnek is szüksége van jó társaságra, hogy termővé váljon. Egy igaz barát nemcsak a nevetésben van mellettünk, hanem a nehéz napokon is.
Péter elgondolkodva bólintott.
– Igen, Miklós. Az igazi barátságok nemcsak arról szólnak, hogy jól érezzük magunkat, hanem arról is, hogy segítjük egymást jobb emberré válni.
Ahogy a nap lebukott a dombok mögött, és az első csillagok megjelentek az ég peremén, az Egér család otthonában már a lámpás meleg fénye világított. Egéranyu és Egérapu a konyhaasztal mellett ültek, miközben a gyerekek halk beszélgetése hallatszott a szobájukból.
Egéranyu megszorította férje kezét.
– Olyan jó, hogy vannak barátaink, akik mellettünk állnak.
Egérapu mosolyogva bólintott.
– Mert az igaz barátság kincs, amelyet nem lehet pénzen megvenni, csak szeretettel megőrizni.
A ház csendjében a tűzhely parazsa még halkan parázslott, mintha maga is tudná: ahol szeretet és barátság lakik, ott mindig otthonra talál a fény
Dufek Mária
Az illusztráció forrása: Pixabay
(folytatjuk)
A mesesorozat további részei:
Dufek Mária: Mesés hittan – 6. fejezet, Hitélet | Kalejdoszkóp
Dufek Mária: Mesés hittan – 5. fejezet, A munka | Kalejdoszkóp
Dufek Mária: Mesés hittan – 4. fejezet, A tiszta otthon | Kalejdoszkóp
Dufek Mária: Mesés hittan – 3. fejezet, A házimunka | Kalejdoszkóp
Dufek Mária: Mesés hittan – 2. fejezet, Az adakozás | Kalejdoszkóp
Dufek Mária: Mesés hittan – 1. fejezet, A kert | Kalejdoszkóp