A Mesés hittan egy egércsalád életén keresztül mutatja be az Istennek tetsző keresztény életet. A mesék a legnagyobb értékekre vezetnek rá, mint a hit, a család, a munka, a barátságok vagy a biztonság és az egészség. Fogadjátok szeretettel: Dufek Mária
A tavasz első napsugarai aranyszínű fénybe vonták az Egér család apró házát, amelynek kéményéből vékony füstcsík kígyózott az ég felé. A friss reggeli levegőben a madarak vidáman énekeltek, mintha hírül adnák a világnak: elérkezett a tökéletes nap egy közös kirándulásra.
Egéranyu már korán a konyhában sürgölődött, kis elemózsiát csomagolt egy fonott kosárba, miközben Egérapu a túrabotok után kutatott. Zsófi és Miki izgatottan készülődtek: Miki egy nagyítót keresett, hogy alaposan megvizsgálhassa az erdő legapróbb csodáit, Zsófi pedig egy kis füzetet hozott magával, hogy leírhassa mindazt, amit a természetben lát.
– Készen állunk? – kérdezte Egérapu, miközben a vállára vette a tarisznyáját.
– Készen! – kiáltotta a család, és elindultak a közeli dombok felé.
Ahogy az ösvényen haladtak, a fák föléjük hajoltak, lombjaik között a napfény csillogó foltokban szűrődött le. A szél gyengéden borzolta meg Egéranyu kendőjét, a talpuk alatt pedig puha mohával borított ösvény vezetett egyre magasabbra.
Egérapu minden egyes megállónál egy rövid imát mondott. Amikor egy kristálytiszta vizű patakhoz értek, hálát adott Istennek a vízért, amely táplálja a földet és minden élőt. Amikor egy réten haladtak keresztül, ahol százféle virág illatozott, megálltak egy pillanatra és csöndben szemlélték a természet szépségét.
– Nézzétek, milyen csodálatos mindaz, amit Isten alkotott! – szólt Egérapu, miközben egy vadon nyíló liliomra mutatott. – Minden virág, minden fa az Ő dicsőségét hirdeti. És minket, akik itt járunk, az Ő képmására teremtett.
Zsófi és Miki áhítattal hallgatták apjuk szavait, miközben körbejárták a tisztást, hogy közelebbről is megfigyeljék a természet apró csodáit. Miki egy csigaházat talált, amelyet óvatosan a tenyerébe vett.
– Ez a kis csiga is Isten teremtménye, igaz? – kérdezte kíváncsian.
Egéranyu bólintott:
– Így van, Miki. És ahogy a csiga türelmesen halad előre az útján, úgy nekünk is türelemmel és bizalommal kell járnunk a saját utunkat, Isten vezetésével.
A család egy nagy sziklánál pihent meg, ahol a dombok mögött lenyugvó nap aranyszínű fényt vetett a tájra. A csendben Egéranyu megszólalt:
– A természetben való séta olyan, mint egy imádság. Isten jelenléte ott van minden fűszálban, minden madárdalban. És miközben együtt vagyunk, egymás számára is az Ő szeretetének eszközeivé válunk.
A hazaúton Zsófi a füzetébe írta gondolatait, Miki pedig még mindig a csigaházat forgatta a kezében. Mire hazaértek, az este lámpafényei már pislákoltak a házban.
Aznap este a család együtt gyűlt össze a nappaliban, ahol Miki gyertyát gyújtott, Zsófi pedig felolvasott a Szentírásból. A lángok táncoló fénye megvilágította az arcukat, és Egéranyu mosolyogva figyelte, ahogy gyermekeik egyre mélyebben értik meg a hit és a természet csodáit.
– A családi ima az, ami mindig összehozza a szívünket – mondta halkan.
Egérapu megfogta felesége kezét és bólintott:
– Ez segít abban, hogy ne csak a testünk pihenjen, hanem a lelkünk is.
Odakint a szél halkan zizegtette a fákat, mintha maga a természet is egyetértene. Az éjszaka csillagai fényesen ragyogtak, és az Egér család szívében mély béke honolt, mert tudták: a legszebb kikapcsolódás az, amikor együtt, Isten jelenlétében pihenhetnek meg.
Dufek Mária
Az illusztrációk forrása: Pixabay
(folytatjuk)
A mesesorozat további részei:
Dufek Mária: Mesés hittan – 7. fejezet, Az igaz barátok | Kalejdoszkóp
Dufek Mária: Mesés hittan – 6. fejezet, Hitélet | Kalejdoszkóp
Dufek Mária: Mesés hittan – 5. fejezet, A munka | Kalejdoszkóp
Dufek Mária: Mesés hittan – 4. fejezet, A tiszta otthon | Kalejdoszkóp
Dufek Mária: Mesés hittan – 3. fejezet, A házimunka | Kalejdoszkóp
Dufek Mária: Mesés hittan – 2. fejezet, Az adakozás | Kalejdoszkóp
Dufek Mária: Mesés hittan – 1. fejezet, A kert | Kalejdoszkóp