Napsugárral kacérkodik
már a barka, föld illata száll,
hazatérő madarakra
kertek mélyén tavaszidő vár.
Harmaton kelti a reggelt,
delelőben forrón tűz a Nap,
virág kelyhéből a méhek,
nyár idusán friss nektárt isznak.
Rozsdabarna levelek közt
fütyörészve diót ver az ősz,
hordóban a szőlő leve,
domboldalon nem kell már a csősz!
Tépett ágak gubbasztanak,
a mezőre némán hull a dér,
tiprott földnek mély sebeit
betakarni havat szór a tél.