Napsugárral kacérkodik már a barka, föld illata száll, hazatérő madarakra kertek mélyén tavaszidő vár. Harmaton kelti a reggelt, delelőben forrón tűz a Nap, virág kelyhéből a méhek, nyár idusán friss nektárt isznak. Rozsdabarna levelek közt fütyörészve diót ver az ősz, hordóban a szőlő leve, domboldalon nem kell már a csősz! Tépett ágak gubbasztanak, a mezőre némán hull a dér, tiprott földnek mély sebeit betakarni havat szór a tél.
