„Lányaimnak”, e két nőnek, kikkel megosztottam mindent, (a volt-at, a van-t s a nincsent:) Szerettünknek s szeretőmnek! Egy fedél alatt kik éltünk, (utazgatva erre-arra, hegyekbe…
Elnézném a világsajtót, keresném, mit benne látok. Valahol, valami kis jót keresnék, de nem találok. Kéne kis szellemi étel, csakhogy egy-egy napra való, de hát…
Father up there in the sky! Do you think sometimes of me? Because I do often stare into space… And I’m thinking what a pity……
Apám ott fenn az égbe! Gondolsz-e néha rám? Mert én sokszor bámulva a légbe… Elgondolom, hogy milyen kár… Hogy ily korán meghaltál… Apám! Sokszor, ha…
Gyere, fiam, menjünk el apánkhoz! Ha elsírjuk róla a havat, ha a földet elhányjuk róla, talán találunk kardbordát, csontsípot, csigolyagyöngyet, talán találunk a szíve helyén…
these roads all wind here to launch words scribbled always in faith on the rim of being nested in gilded ice where belonging has no…
ezek az utak mind ide vezetnek szállást vetni a szónak a még mindig hittel leírhatónak létünk peremén aranyködben fészkelődünk az összetartozásnak nincs kikiáltási ára a…
2007. november 6-án magyarországi idő szerint 10.28-kor a budapesti Szent István Kórházban elhunyt Mózsi Ferenc költő, lapkiadó, az 1980–1994 közötti észak-amerikai magyar irodalmi élet és…
Mózsi Ferenc hatvanéves. Ennek a mondatnak minden valamirevaló irodalomban lenne helyi értéke. A miénkben alighanem nincs. Mert a miénk, egyre inkább úgy tűnik, leginkább semmirevaló…
dalliance of fragrances rush of rambling roses and now summer sends for her harried flowers to unpetal her calyx chooses buds revel in their burgeoning…