Mindennap szakad ujjnyit, karnyit a vitorla, nem tudom, meddig tombol az átok vihara, mikor s kibe harap, vagy ha valaha is lohad – de…
Néha úgy írok széttaposott roncsokról, s az egyszemű, merőlegesen tüzelő Napról, mintha szavakba másolnám át a Guernicát. De az emberek nem értik a villongó ékezetek…
A néhai jó öreg Gaál Mózesre, gyermekkorom regélőjére is emlékezve Csíkországban, hol az erdők zöldebbek talán, mint máshol, ahol ezüst hangú rigók énekelnek a nagy…
Zilahi Nono: Fantazmagória Ültem egy zimankós téli este a promenád dérlepte padán, s hesszeltem cidriző leveleket a büszke nyírfáknak homlokán. Figyeltem a bütykös…
Úgy gondolom, hogy Tomschey József nevére már csak a család emlékszik. Életének töredékeit szájról szájra adták át az utána jövő nemzedéknek, és most ezt teszi…
Ahol most forgatod a tollat, ott nincs se háború, se rombolás, csak csend, amelyre vágyunk s véljük, hogy örök kincs s amely betölti ott a…
Gyalogos verszarándoklat Radnóti Miklós és a bori munkaszolgálatosok emlékére, Bortól Abdáig „…a harc lombját egyszer majd megsüti a napfény…” R. M. A keresztút 1944. szeptember…
Anyám naphosszat ült a fotelban, és nézte a tévét. Kilencvenöt év görnyesztette hátát, gyötörte ízületeit, sorvasztotta izmait. Vékony, madárka testű, akár egy gyermek, de annál…
Ady Endre: Jókai és Jókainé Ha ez a mi kis nációnk nem szokhatott volna hozzá a szégyenkezéshez, Jókai Mór révén megtanulná talán a szégyenkezést. Nyolc…
A Magyar Kultúra Napja előestéjén fogadják szeretettel az ünnepnapokhoz köthető írásomat, amit a kunszentmiklósi Bakér Mente havilap felkérésére írtam, és amit több határon túli sajtóorgánum…