Trianon103/26*
Móricz Pál (1870–1936) hajdúnánási író (aki nem csupán Nánás, hanem Dorog, egyszersmind a Hajdúság írója is volt, a mi Móricz Zsigmondunk) adta ezt a címet egyik elbeszélésének, amelyet a nánásiak emlékezetéből mentett át az utókornak. Ez a remek írás ékesen vall a kálvinista író tiszteletéről is a dorogi görögkatolikus hajdúk szent helyei, így mindenekelőtt csodaszép templomuk iránt, „ahol legalább háromszázhatvanhat aranyos szentkép találtatik”. De megőrizte ebben a nagypéntek éjszakáján sütött és kővé vált kenyérnek, valamint azoknak a „mindenfelől integető Krisztusképes keresztfáknak” az emlékét is, amelyek rendre feltűntek „a határdombon túl, ahol a nánási kálvinista hajdúbirodalom végződik s a napraforgók aranytányérja ragyog”. E gyönyörűséges sorok után aztán a hajdúíró ekként beszéli el a csodakút történetét:
„A legelőn ásták ezt a kutat… A nánási Molnár (Kútásó) Amruzs mesternek legemlékezetesebb remeke volt ez a dorogi csodakút, aki maga-pusztulása árán tapasztalta, hogy a dorogi hajdúknál még a föld méhe is teljesebb a csodával… A sürgős munkát fáklyavilágnál, éjszaka is csinálták, és bizonyos mélységben egyszeriben morogni kezdett a föld. A sárvízbe süppedt ásók nyomán kábító gázok csapódtak fel. A kútásók ijedten rebbentek szét, csak a sokat próbált nánási mester maradt lenn az aknában. Öblös lapátját kevélyen nekifeszítette a csicsogó sárvíznek… Ám, szörnyű morajlással felszakadt a föld, mint haragos hétfejű sárkány, magasra lökte tajtékzó fejét a rettenetes vízoszlop. Szűnetlenül lobogott, harsogott, ágaskodott a mérgesgázokkal telített csodaforrás. Amikor pedig a földre visszadobbant, serényes zuhatagja medret keresett magának. A búzaföldet, a gyümölcsös kertet, fehér tanyát, az ártatlanul legelésző nyájak virágos mezőit haragvó hullámaival ellepte, betemette, maga alá sodorta a sárga folyó… Amruzs mestert, a gyanútlan, önhitt kútásót holtan húzták ki a titokzatos szakadék örvénylő vizéből…”
Nos, ez a nem mindennapi kútásás a két település között, Hajdúdorog Nánás felé eső határában, nem messze az országúttól, a XIX. század utolsó harmadában történhetett. Azóta az idő tenyere elsimította már ennek a csodakútnak a helyét. Mi pedig találgathatjuk, hogy a föld árja nem valamiféle gázlelőhelyet és termálvizet dobott a felszínre? Mert bizony valami olyan történhetett itt, mint fél évszázaddal később (1925-ben) Szoboszló határában, amikor a híres geológus, Pávai-Vajna mester kőolajat és földgázt keresett, ám termálvizet talált. A mi kálvinista kútásónk pedig, éppen hogy ivóvizet akart fakasztani a dorogi nagyjószágok számára, miközben ásója nyomán milliárd évek mélybezárt energiája robbant ki a föld méhéből.
E mérhetetlen kincs geológiai jelentőségét nemigen tudhatták az akkoriak, így hát az eset a csodák világában őrződött meg.
Buczkó József
Móricz Pál A rejtelmes Alföld – Elbeszélések, rajzok című kötete (Szerző kiadása, 1926) elérhető itt: https://mek.oszk.hu/20300/20377/20377.pdf
* Háttér:
Trianon 103 – Százhárom fejezet a magyarság történetének elmúlt százhárom évéből
https://www.eletunk.net/trianon103/trianon-103-szazharom-fejezet-a-magyarsag-tortenetenek-elmult-szazharom-evebol/
