Menü Bezárás

Ambrus József: Epizódszerep

Lelkemhez csapódtak a kérdőjelek,
jövőt siratva feszülnek egymásnak,
erőtől duzzad virágzó szereped, –
csábító kegyelme az elmúlásnak.
Látjátok közeledni a jeleket,
de süket-néma és vak az elit,
hangoskodni suttogva is lehet,
amíg megrendeled a műreggelit.
Bús vaksi szem, amely agyadba lát,
az elméd fénye sötét, megkopott,
de így kaptam szerelmet, numerát,
amíg a romlott szemed vágyakozott.
 
Tegnap szerteszórtam mindenem,
– ahol jövőt ígért a hangulat, –
versektől volt hangos a műterem,
ahol faragták szimbólumodat.
Nem szabadíthat fel az esti mámor,
átfesti magát bennem a lélek, –
amíg fekszel a porban, mint a zápor,
hangoskodni ismét visszatérek.

Jövőt sirató gyáva kérdőjelek,
véremet a szeretet fogja össze,
vagy eljátszott férfi epizódszerep,
zárt alakzatom csábítja a ködbe. 

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük