Menü Bezárás

Ambrus József Levegő vére című kötetéről

Romlott levegővel frissítem magam,
aszkéta hangom versírásra késztet,
néhány szonettel szerződött szavam,
s a tudománytól kértem segítséget.

Engard: A páston Ambrus József a lendített szúrások, a finta is tempo vívás nagymestere. Rutinos versenyző, ví­vódásaiban is határozott, a férfias líra képviselője. Allez.

Mutatom.

Megmondom őszintén, kifejezetten szeretem a verseket, a kortárs magyar verseket leginkább. Azért, mert ebből a közös kulturális közegünkből törnek fel leghiteleseb­ben, legátélhetőbben a személyességek, a szenvedélyek. A nehezen kifejezhető érzelmek éreztetése, lebegtetése itt teremt egy olyan mikroklímát, amelyben könnyen ön­magunkra lelhetünk. És ez azért komoly ígéret! A ver­sek közül azokat kedvelem, amelyeknek van tartásuk, amelyek mernek kockázatot vállalni, van eredetiségük, amiben érezni az intellektus és az érzelmi intelligencia összhangját. És azokat, amelyek nem hatásvadászok, nem negédesek, nem közhelyesek. Meg is vagyunk. Jó­zsef teremtett világában megszemélyesített fogalmak lé­legeznek, sorsukat betöltik és friss árnyékot mutatnak az utókornak. Ő úgy írja, hogy „a versben mindig égni kell a költőnek”. Igaza van, nem is alibizik, kevéssé méricskél, fontolgat, hanem beleáll. Moralizál persze, mint a köl­tők általában, vélhetően dühítik a világ dolgai. Ilyenek vagyunk. Azt mondja, hogy „ma is a versek adnak iga­zat!” Azt nem tudom, hogy igaza van-e, s ha igen, akkor miben, de ez itt nem is lényeges. A megfogalmazás mi­nőségén a spot, s abban jól állunk. A líraiságon, annak képiségén. És ezen a téren is jól állunk. Mert a legfőbb értékmérő az, hogy képes-e élménnyé válni az olvasóba a leírt szöveg.

A képzelet kalandozásához élményszerű­ség kell. Próbáltam azonosítani a kötetben használt formát, de a hagyományos formák kötöttségei szűknek bizonyultak, így maradt a többségében keresztrímes formai kísérlete­zés, ami, ha letisztul és következetessé válik, akkor lehet védjegyszerű, addig csak érdekes. A kísérletezés egyéb­ként József költői világának kulcsmotívuma, meglepő hipnózisszerű világát jól szolgálják szókapcsolatai, jól ef­fektezi ezt a szürrealitás és realitás mezsgyéjén született világát. Remélem, nem „elpazarolt bizakodással” írom, hogy ez az univerzum egyediségével, szimbolikájával nyomot tud hagyni. Ahogy írja is: „gyorsul a harang­nyelvek pulzusa, friss szavaimmal rezdül az élet”, ránk, olvasókra vár, hogy vele rezdüljünk. Kalandra fel! Vagy­is, „Engrad”…

Jóna Dávid

maradj otthon
  
bezárt-világ a kételyek alatt
de átszüremlik a ledér pillanat
pokoli barátság irgalom szentség
láger a világ – sehol sincs vendég
– ülj az asztalhoz szelj kenyeret
vettetek vécépapírt – konzerveket
trolibusz sem indul hajnal ötkor
online készül a pandémia műsor
bezártak a boltok – poros étlapok
elfogytak a flörtök apró kalandok
falak között élünk online világot
rémület tölti be szabad magányod
  
üres a város sehol nincs tömeg
szeretők sem adnak friss örömöket
nincs az utcán legény jól-öltözött
– sem örömlány a panelek mögött
megcsalt ritmusom a beteg húrokon
orgazmus szele szalad fel combodon
maradj otthon szingli fenegyerek
karanténban a kétes miniszterek
  
téboly a világ rontást hozott rád
zárt ajtók mögött kéjben a mostohád
mert új félelem formált ki téged
három négy hónap karantén a béred 

Vélemény, hozzászólás?