Romlott levegővel frissítem magam,
aszkéta hangom versírásra késztet,
néhány szonettel szerződött szavam,
s a tudománytól kértem segítséget.
Engard: A páston Ambrus József a lendített szúrások, a finta is tempo vívás nagymestere. Rutinos versenyző, vívódásaiban is határozott, a férfias líra képviselője. Allez.
Mutatom.
Megmondom őszintén, kifejezetten szeretem a verseket, a kortárs magyar verseket leginkább. Azért, mert ebből a közös kulturális közegünkből törnek fel leghitelesebben, legátélhetőbben a személyességek, a szenvedélyek. A nehezen kifejezhető érzelmek éreztetése, lebegtetése itt teremt egy olyan mikroklímát, amelyben könnyen önmagunkra lelhetünk. És ez azért komoly ígéret! A versek közül azokat kedvelem, amelyeknek van tartásuk, amelyek mernek kockázatot vállalni, van eredetiségük, amiben érezni az intellektus és az érzelmi intelligencia összhangját. És azokat, amelyek nem hatásvadászok, nem negédesek, nem közhelyesek. Meg is vagyunk. József teremtett világában megszemélyesített fogalmak lélegeznek, sorsukat betöltik és friss árnyékot mutatnak az utókornak. Ő úgy írja, hogy „a versben mindig égni kell a költőnek”. Igaza van, nem is alibizik, kevéssé méricskél, fontolgat, hanem beleáll. Moralizál persze, mint a költők általában, vélhetően dühítik a világ dolgai. Ilyenek vagyunk. Azt mondja, hogy „ma is a versek adnak igazat!” Azt nem tudom, hogy igaza van-e, s ha igen, akkor miben, de ez itt nem is lényeges. A megfogalmazás minőségén a spot, s abban jól állunk. A líraiságon, annak képiségén. És ezen a téren is jól állunk. Mert a legfőbb értékmérő az, hogy képes-e élménnyé válni az olvasóba a leírt szöveg.
A képzelet kalandozásához élményszerűség kell. Próbáltam azonosítani a kötetben használt formát, de a hagyományos formák kötöttségei szűknek bizonyultak, így maradt a többségében keresztrímes formai kísérletezés, ami, ha letisztul és következetessé válik, akkor lehet védjegyszerű, addig csak érdekes. A kísérletezés egyébként József költői világának kulcsmotívuma, meglepő hipnózisszerű világát jól szolgálják szókapcsolatai, jól effektezi ezt a szürrealitás és realitás mezsgyéjén született világát. Remélem, nem „elpazarolt bizakodással” írom, hogy ez az univerzum egyediségével, szimbolikájával nyomot tud hagyni. Ahogy írja is: „gyorsul a harangnyelvek pulzusa, friss szavaimmal rezdül az élet”, ránk, olvasókra vár, hogy vele rezdüljünk. Kalandra fel! Vagyis, „Engrad”…
Jóna Dávid
maradj otthon bezárt-világ a kételyek alatt de átszüremlik a ledér pillanat pokoli barátság irgalom szentség láger a világ – sehol sincs vendég – ülj az asztalhoz szelj kenyeret vettetek vécépapírt – konzerveket trolibusz sem indul hajnal ötkor online készül a pandémia műsor bezártak a boltok – poros étlapok elfogytak a flörtök apró kalandok falak között élünk online világot rémület tölti be szabad magányod üres a város sehol nincs tömeg szeretők sem adnak friss örömöket nincs az utcán legény jól-öltözött – sem örömlány a panelek mögött megcsalt ritmusom a beteg húrokon orgazmus szele szalad fel combodon maradj otthon szingli fenegyerek karanténban a kétes miniszterek téboly a világ rontást hozott rád zárt ajtók mögött kéjben a mostohád mert új félelem formált ki téged három négy hónap karantén a béred
Köszönöm szépen!!!