Ha messze mennél, nem törődve azzal,
hogy fáradt szívem, könnyem is marasztal,
– s a csendem is, mert el nem mondhatom,
hogy más hazában nem vár oltalom -
ki fogja mosni szívem hófehérre,
mosollyal csalni szép tavaszt a télbe,
ki fog tüzünkre dobni pár hasábot,
milyen lesz ott magányos számadásod?
(Ki fog meleg karokba vonni engem?
Ne engedd, ó, szerelmed elfelednem.)
