B. Mihály Csilla
Mécskanóc
Mi gyújtja még az ajkad égi szóra
e mélysötétben forgó sárgolyón?
Csupán a mennynek síri álma szórja
le rád a titkot, biztató mohón.
Már egyre tágabb űrt feszít a lélek,
miközben újra önmagán kacag;
mivé lesz, hogyha összeroppan s végleg
legyűri majd az egyszerű anyag?
Levettem minden harci maskarámat,
úgy állok itt, a szótlan ég alatt,
mint mécskanóc, ki néha napba sápad,
ha tiszta fényed rajta szétszalad.
B. Mihály Csilla (Szatmárnémeti, 1977)
Magyarországi és erdélyi lapokban rendszeresen publikáló költő. Költői világa a „szívérzékenységre” épít, ahol a hétköznapi pillanatok szakrális értelmet nyernek. Alkotásaiban az összhangra és a ritmikai pontosságra törekszik. A költészetet olyan „fenséges játéknak” tartja, amelyet csak teljes és tiszta szívvel lehet játszani. Első kötete Versek, égi pásztorok címmel 2024-ben jelent meg az Underground Kiadó gondozásában.