Mit hóba írsz, a napfény majd feloldja,
ha fába vésed, elkorhad talán.
S kaparhatod te kőbe is be, hogyha
repedni kezd a télnek hajnalán.
Szívembe karmold, fájjon, marjon, égjen,
– mert ennél nincs erősebb, jobb anyag –
hogy érted élek, és tudom, nem érdem:
azért vagyok, hogy Téged mondjalak.
B. Mihály Csilla (Szatmárnémeti, 1977)
Magyarországi és erdélyi lapokban rendszeresen publikáló költő. Költői világa a „szívérzékenységre” épít, ahol a hétköznapi pillanatok szakrális értelmet nyernek. Alkotásaiban az összhangra és a ritmikai pontosságra törekszik. A költészetet olyan „fenséges játéknak” tartja, amelyet csak teljes és tiszta szívvel lehet játszani. Első kötete Versek, égi pásztorok címmel 2024-ben jelent meg az Underground Kiadó gondozásában.