Tücsökcirpelő éjszakában
valami régi, szép magány van
elrejtve, mintha dolga volna,
letűnt időknek titka szólna.
Hallgatom egyre, űz a szándék,
ha egyszer én is dallá válnék,
vajon mi lenne rólam írva
szívekbe, égre, gyűrt papírra?
Elherdált, néma kertre leltek?
Lelkét e könnyű, nyári versnek
megérti az, ki járja földed,
ha majd a tél az ajtón zörget?
Hallgatom, s egyre inkább érzem,
hatalmas szárnyú, zengő éjben
magyar dalokra vár e század;
tücsökbarátom, játsszad, játsszad!
(Illusztráció forrása: Pixabay)
