B. Mihály Csilla
Vannak vidékek
Kányádi Sándor Előhangja nyomán
Vannak vidékek, tört jövők,
imákat hittel gyöngyözők,
vigyázó vének, ott ahol,
kimondhatatlan szó dalol.
Apám szemében láttam én:
vannak vidékek, láng s a fény;
ahogy beszélt a nép előtt,
hatalmas szíve égbe nőtt.
Vannak vidékek, csendesek,
ahol karácsonyt csengenek
öröktől fogva holtnapig,
ahol a tisztesség lakik.
Vannak vidékek, s fájdalom,
ahol a gond a vállakon
megélni sarkall, nem fenyít,
akár a gerle, oly szelíd.
Vannak vidékek, van magyar?
Mit ér a tő, ha sarja hal?
Hűségre int a magvető,
a homlokára gyűrt redő.
Vannak vidékek, ősi kincs,
ahol szabadság ölnyi sincs,
hazám hazádban…, közte tér.
De még a lelkünk összeér.
B. Mihály Csilla (Szatmárnémeti, 1977)
Magyarországi és erdélyi lapokban rendszeresen publikáló költő. Költői világa a „szívérzékenységre” épít, ahol a hétköznapi pillanatok szakrális értelmet nyernek. Alkotásaiban az összhangra és a ritmikai pontosságra törekszik. A költészetet olyan „fenséges játéknak” tartja, amelyet csak teljes és tiszta szívvel lehet játszani. Első kötete Versek, égi pásztorok címmel 2024-ben jelent meg az Underground Kiadó gondozásában.