A magyarság tórája az irodalma – mondotta az 1960-as években egy nyugat-európai magyar ifjúsági konferencián Kerényi Károly svájci emigrációban élt világhírű hellenista professzor. Kár, hogy egyházaink vajmi kevés alkalommal mernek az istentiszteleteiken idézni irodalmunkból, pedig a hébereket fölénk helyező Ótestamentum helyett lehetne helyet biztosítani az igehirdetések olvasmányai között jó pár idézetnek irodalmunkból.
Nyirő József erdélyi magyar író Wass Albert mellett egyike a legnagyobbaknak. Művei, mint az Uz Bence, a Mádéfalvi veszedelem, a Székelyek, a Kopjafák, Az én népem, a Halhatatlan élet, a Néma küzdelem és még számtalan alkotása – nem csak a trianoni diktátum évfordulóin – ajánlott olvasmány kellene hogy legyen minden magyar számára ahhoz, hogy megismerje és megtanulja, hogyan küzdött és védekezett az elszakított – elsősorban az erdélyi – magyarság nemzettudata, kultúrája és léte megőrzéséért, megtartásáért. Olyan írók, mint Wass Albert, Nyirő József, Reményik Sándor nemzetünk tanítói abban, hogyan kell megmaradnunk magyarnak a legsúlyosabb nemzeti sorscsapások idején is. Tanításuk ma is időszerű.
Nyirő József, Wass Alberthez hasonlóan, a háborút követő kommunista diktatúra kegyvesztettjévé és üldözöttjévé vált. Sőt mindkettőjüket a háborús bűnösség vádjával illette a román elnyomó hatalom, amely vád alól felmentést nem kaptak a mai napig.
De elhallgatásukra nemcsak Romániában, hanem a csonka-Magyarországon is sor került. Olyannyira, hogy életüket csak a szülőföld elhagyásával tudták megmenti. Az emigrációban mint politikai menekültek folytatták harcukat a kommunista diktatúra és a nemzeti elnyomás ellen. Műveiket mint tiltott irodalmat Magyarországon sem adták ki. (Elhallgattatásukért nem kevés mértékben felelős az MTA irodalomért és történetírásért felelős szekciója, de tulajdonképpen az egész MTA vezetése.) Csak a „rendszerváltás” utáni utóbbi években sikerült ennek a két nemzeti elkötelezettségű írónak a magyar nemzetpolitikai életben tapasztalható pozitív változások révén újra visszakerülniük a magyar irodalmi élet számontartottjai közé. Várhatóan a magyar iskolai oktatás legújabb reformja eredményeként az iskolai irodalomoktatásban több, eddig mellőzött és elhallgatott nemzeti elkötelezettségű írónkkal együtt sikerül elfoglalni méltó helyüket a hivatalos tantervben is.
Idézetek Nyirő József gondolataiból:
„Naiv vagyok… Azt még feltételezni sem mertem volna, hogy bárki is akadjon a magyar Parlamentben, aki idegen érdekek és szempontok csatlósaképpen magának az országnak és nemzetnek katasztrófájára spekuláljon…” (… mily aktuális felismerés!)
„Csak addig tart ez a földi élet, amíg a bő harmatcsepp lefordul a fűszálról.”
„Ma a gyűlölet uralkodik, a pénz az Isten, a hatalom az Isten, a fegyver az Isten.”
„Minden nagy dolog csendben és észrevétlenül történik.” (Búvópataknemzedék, belső emigráció)
„A férfi nem bírja tovább. Csendesen sírni kezd. A szerelem, a boldogság, az élet, az álom jut eszébe, az együtt töltött idők, a tervek, az erők, a lélek, minden, amit egy kihűlt asszony jelentett neki.”
„Egy népet és országot semmi sem rendítheti jobban alapjában, mintha saját fiai válnak belső ellenségévé.”
„Több az édes anyanyelv a kenyérnél és a víznél is. Kenyeret mindenhol lehet koldulni, ha másképpen nem lehetne szerezni, vizet mindenütt nyújt a forrás, de az elfeledett magyar szót sehol sem adja vissza az idegen föld. Egyetlen szavunk elfeledése is árulásszámba megy.”
„Mi lesz velünk és mi lesz Magyarországgal? A válasz egyszerű: ami Magyarországgal, az lesz velünk, és ami velünk lesz, az lesz Magyarországgal. Helyesebben, amilyen a magyar, olyan Magyarország. Ez fennmaradásának és sorsának is a titka. Egész történelmünk és jelenünk ennek a valóságnak és bizonyságtételnek a láncolata.”
(Forrás: Hűség és áldozat – Nyírő József füveskönyve. Válogatta és összeállította: Papp Csaba. Lazi Könyvkiadó, 2012)
Utóirat:
Már ez a néhány kiragadott idézet is bizonyítja, hogy mennyire fontos lenne a MAGYAR IRODALOM gyöngyszemeit megismertetni a magyar néppel, elsősorban a felnövekvő gyermekeinkkel, a templomban és az iskolában egyaránt.
S gondoljunk bele, hogy mennyi hasonló bölcselet, nemzetépítő gondolat porosodik könyvtárainkban, de az asztalfiókokban is. Helyette van reklám, nyomtatva, vizualizáltan és hangosan naponta sulykolva az emberekbe az üres szólamokat, a pénz, szex és a hangos tartalmatlan zenebona „boldogító” hatásáról.
Ne feledjük: A magyarság tórája az irodalma!
Zürich, 2024. január 23.