Menü Bezárás

B. Tomos Hajnal: JÓB SIRÁMA

Az, mi hitből kinő,
úgy tudtam, Uram,
hogy neked tetsző –

hiszen minden javam
neked szenteltem:
fiam és malasztos szavam.

Ha kövér barmot adtál,
én térden megköszöntem,
de azt is ha szapultál.

Megpróbáltam minden emberit,
mégsem bírok egyebet,
mint éppen a meréknyi semmit.

Most im mégis itt állok,
s nézem testem senyvedését,
elevenből döggé mint válok.

Kiszikkadt az élet tőgye
s lakhatatlan lett nekem
az evilág kies völgye,

mert nem tűröm a nép undorát,
s már-már ott tartok, Uram,
hogy szomjúhozom a hűs halált.

Levetném örömest a testet,
te adtad, vedd is el
szennyével együtt a létet,

vagy taníts meg tudós Uram,
a kínt mint viseljem,
hogy fogjam be pörös szájam,

mert bárhogy mérnéd vétkemet,
ellenedben nincs szavam,
te szabod ki végemet.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük