Szent István napján a szívem megdobban, mert megértük ismét ezt a szép napot, nem tudom ezt most kifejezni jobban, öröm van szívemben, mert magyar vagyok.
Szent István király Krisztust választotta, és rá építette ő az alapot, népét szolgálni sosem fárasztotta, boldogan mondhatom, a népe vagyok.
Ezer év alatt volt viharban részünk, tépázott sokszor, de mi mégis élünk, megremegtek közben a kemény falak,
szikla volt alatta a szilárd alap; Szent István király, arra kérlek téged, védjed s oltalmazd árva magyar néped.
