1526. augusztus 29. egy kitörölhetetlen évszám a magyar történelemben: a csata Mohács környékén, a II. Lajos király vezette Magyar Királyság 25 ezres és az I. Szulejmán szultán vezette Oszmán Birodalom mintegy 70 ezres serege között zajlott. Az ütközet elsöprő török győzelemmel zárult, emiatt a későbbi történetírásunk úgy emlegette, mint „nemzeti nagylétünk nagy temetőjét”.
A szomorú mohácsi csata előtti napokban történt, amit most elmondok nektek. A király ott volt még Buda várában, nagy szomorúan ült a palotában. Egyszer csak nagy lárma, kiabálás, jajgatás hallatszik fel a király szobájába. Mondja a király egy inasnak:
– Eredj, menj le, s nézd meg, mi történt!
Lemegy az inas, s hát ott egy szerencsétlen nyomorék jajgatva, összetett kézzel kéri az udvarbelieket, hogy vezessék a király színe elé, mert különben nagy veszedelem éri a királyt is, az országot is. Kinevették az udvarbéli emberek a nyomorékot, s nem eresztették fel a királyhoz. Akkor a nyomorék még erősebben jajgatott, kiabált, s olyan keservesen sírt, hogy sírásától, jajgatásától zengett a palota. Jelenti az inas a királynak, hogy mi történt. De a király szörnyű rossz kedvében volt, azt mondta: senkit az ő színe elé ne bocsássanak, hanem menjen le az udvarmester, mondja, hogy ő a király, s kérdezze meg a nyomoréktól, hogy mit akar.
Megy az udvarmester, s kérdi a nyomorékot:
– Mit akarsz? Beszélj, én vagyok a király!
– Te nem vagy a király – jajgatott a nyomorék –, neked egy szót sem szólok. De mondd meg a királynak, hogy nagy veszedelem éri őt is, országát is, mert engem nem hallgatott meg.
S ím, abban a szempillantásban a nyomorék angyallá változott, s ragyogó fényesség között felszállott az égbe.
Térdre hullottak az emberek, s reszketve mondták:
– Ez az ország angyala volt, jaj nekünk!
Hát azt már tudjátok, hogy mi történt Mohácsnál. Ott egy nagy temetőt ástak a magyarnak. Abba temették el az országot is, a királyt is…
Forrás: Mit jelent az, hogy a Magyarok Istene? | (felemelkedes.hu)