Menü Bezárás

Böröndi Lajos | október

kásás október eső gyors rothadás 
beérik lassan ez az év is megint
sovány volt az aratás
az ember csak legyint

néha föllobban azért a remény
hogy mégis mert és talán
meg hátha aztán kihuny mint a 
kilőtt égők egymás után

október hava ez kislányok szemében
aludt el a fény
Mosonmagyaróváron a hatvanöt évvel 
ezelőtti ősz októberén

és fiúkéban akik mint a lekaszált 
fű dőltek egymásra véresen
megbocsáthatatlan száz éveket
radirozott ki a reményből a történelem

október néha fölragyog a Nap is megcsillan
a véres barna leveleken
Te csillag? fogyó Hold fénye az esőtől
fényes cserepeken

itt ülök a fűtött szobában és 
elámulok hogy még vagyok
hisz merek emlékezni mások múltjában
élek s szomorkodok

nem tudom mit hoz a jövő a
lesz még ünnep a világon Vörösmartyja
jobb világban élt bár tudta
hogy meg kell halnia

Mi már látjuk hogy nem lesz ünnep
de azért életben maradunk
addig míg megtart a szó él a vers 
meg nem halunk

(2021)

(A kép illusztráció. Forrása: Pixabay)

Vélemény, hozzászólás?