kásás október eső gyors rothadás
beérik lassan ez az év is megint
sovány volt az aratás
az ember csak legyint
néha föllobban azért a remény
hogy mégis mert és talán
meg hátha aztán kihuny mint a
kilőtt égők egymás után
október hava ez kislányok szemében
aludt el a fény
Mosonmagyaróváron a hatvanöt évvel
ezelőtti ősz októberén
és fiúkéban akik mint a lekaszált
fű dőltek egymásra véresen
megbocsáthatatlan száz éveket
radirozott ki a reményből a történelem
október néha fölragyog a Nap is megcsillan
a véres barna leveleken
Te csillag? fogyó Hold fénye az esőtől
fényes cserepeken
itt ülök a fűtött szobában és
elámulok hogy még vagyok
hisz merek emlékezni mások múltjában
élek s szomorkodok
nem tudom mit hoz a jövő a
lesz még ünnep a világon Vörösmartyja
jobb világban élt bár tudta
hogy meg kell halnia
Mi már látjuk hogy nem lesz ünnep
de azért életben maradunk
addig míg megtart a szó él a vers
meg nem halunk
(2021)
(A kép illusztráció. Forrása: Pixabay)
