kásás október eső gyors rothadás beérik lassan ez az év is megint sovány volt az aratás az ember csak legyint néha föllobban azért a remény hogy mégis mert és talán meg hátha aztán kihuny mint a kilőtt égők egymás után október hava ez kislányok szemében aludt el a fény Mosonmagyaróváron a hatvanöt évvel ezelőtti ősz októberén és fiúkéban akik mint a lekaszált fű dőltek egymásra véresen megbocsáthatatlan száz éveket radirozott ki a reményből a történelem október néha fölragyog a Nap is megcsillan a véres barna leveleken Te csillag? fogyó Hold fénye az esőtől fényes cserepeken itt ülök a fűtött szobában és elámulok hogy még vagyok hisz merek emlékezni mások múltjában élek s szomorkodok nem tudom mit hoz a jövő a lesz még ünnep a világon Vörösmartyja jobb világban élt bár tudta hogy meg kell halnia Mi már látjuk hogy nem lesz ünnep de azért életben maradunk addig míg megtart a szó él a vers meg nem halunk (2021) (A kép illusztráció. Forrása: Pixabay)