Böröndi Lajos | örökké

mintha örökké nyár volna
végtelenített rigófüttyel
vonatkerekek csattogásával
nagyapám megy a frontra

szád ívére emlékszem még
abból a megalvadt időből
s lehunyt szemünk mögött
hullámzott a tenger

és örökké kivégzőosztag
géppuskakattogás
megalvadt vér a női mellen
mindig október 26-dika

mintha se vége se hossza
pedig se vége se hossza