Ülj ide mellém s nézzük együtt az utat, mely hozzád vezetett. Ne törődj most a kitérőkkel, én is úgy jöttem, ahogy lehetett. Hol van már, aki kérdezett, és hol van már az a felelet, leolvasztotta a Nap a hátamra fagyott teleket. Zötyögtette a szívem, de most szeretem az utat, mely hozzád vezetett.
(A képet készítette: Vahl Ottó fotóművész – Szép versek antológia-sorozat, CC BY-SA 3.0, https://hu.wikipedia.org/w/index.php?curid=1276337)