Devecsery László: Előjáték a Passióhoz – Csontváry: Fohászkodó Üdvözítő – Mózes ott áll. Két kőtáblán a tízparancsolat: míg ezt kerested, megszegték tőled vett szavad. Mit mond a távol? Ingatag reményt csupán; forró nyárban nem enyhít hó messzi-hegy csúcsán. Erkélyen bámész-emberek, füstben a torony. Szabaddá repül a madár. Benn gyülevész sereg szertartásra vár. Kétkedő arcok. Fohászkodj, Üdvözítő, mert másként hiába minden áldozat... Mit kérhetsz imádban? Miféle halált? Kiért megváltást, örömöt? Apostolok szavából jaj hörög. Pilátusfeleségek álmait ki űzheti el? Szabadok, szabadok Barabás-kezek, s Jeruzsálem pusztulása lemossa-e a vétkeket? Nincs, mi megfordíthatná a keresztekre teremtett időt. Az írás szavát. A látnoki jövőt. A Golgota-sorsokat. Arcodon döbbenet, s belenyugvás. Olajfák-hegyéről indul minden pusztulás.