Devecsery László: Passió Csíkszereda, 1991. március 15. – A szentmise véget ért... Trattatta... Távolról, halkan. ...menjetek békével! Trattatta... Közelebb. Szemek. Szemek. Szemek. Trattattattata. Egyre közelebb. Rémült, rémült szemek. Trattatta-trattattata. Mind közelebb. Félelem. Félelem. Félelem. Halált kereső tekintetek. A templom falán átnéző szemek. Félelem-szemek. Rémült-szemek. Szemek. Szemek. SZEMEK. Kitágult pupillák. Halálra tágultak. S a fejek felett még ott zeng, visszhangzik: – Menjetek békével! Békével... vel.. .vel... Trattatta, trattatta... S a fejek felett már ott zúg a trattattata... a trattatata... a tra... Lapulnának önmaguk félelmébe, rejtőznének a megváltó halálba, de nem a félő félelembe, mert trattatatatata... ta... és még és még és még közelebb, és dobhártyád repedne szét, hát füledre szorítod a kezed, üldözött félelemmel nézel, s valami-valami-valami meleg csordogál az ujjaid között. Rémülten rezzensz. Kezeden stigmát érzel. Nézel. Végigcsorog, végig, végig csorog, csorog, csorog a... Trattattata-ta-ta-ta-ta-dobol halántékodon. A szentély félhomályos gyertyafényében a vérre gondolsz. Csorog, csorog, csorog. Ratatatata. Ezt hallod. Ezt féled hallani. Látomások és kényszerképzetek villódznak minden idegszáladon, mert trattatata és ratatata... és csorog és csorog... és... látomások... és kényszerképzetek... és sebesültek és halottak és templom és vér és halál és menjetek békével. Békével. Amikor háborúval jönnek? Békével. Háborúval. -ké-vel-há-bo-rú-val. Bé-ké-vel-tra-tta-tta-ta há-bo-rú-val-ra-ta-ta-ta-ta. A koponyák hegyén a megfeszítettek. Menjetek békével! Az Úr békéje legyen veletek! Veletek. Velünk. Mindenkivel. A látomás véget... véget... véget... ért. A templom padjaiban lapuló félelem. Mozdulatlan élet. ...mert élni akar. S azok odakint? Kint-kint-kint. Kik ők... és mit akarnak? Trattattata a torony körül és remeg és remeg az Isten háza remegnek e házban az emberek. Trattattata – aztán távolra húz. Trattatta – aztán elmegy. A harmadik még fenyeget: trattattata-ta-ta-ta... a harmadik is elrepül... el... el... elrepül... A csend nem hihető. A némaság hihetetlen. Lassan e-mel-ked-nek-a-fe-jek. Egymást kereső tekintetek. Szemek. Szemek. Szemek. Kérdések a szemekben. Kérdések... Kér-dé-sek. A szentmise véget ért. A félelem is? Menjetek békével! Békével? Mindenki feláll. Az Úr békéje legyen: Veletek.