Nem, nem az Óperenciás tengeren is túl, nem az Üveghegyen is túl, de életutunkon keresztül vezetnek hosszabb vagy rövidebb szakaszokon át, illetve keresztezik azt a csüggedés útjai.
Bevalljuk, vagy tagadni próbáljuk, főként a minket még akkor is szeretők előtt, hogy ne okozzunk nekik fájdalmat, de valamikor földi pályafutásunk során, egyszer legalább, de jobbára többször, mindannyian rátévedünk erre az ösvényre.
Mert életünk olyan, mint a hegymászóké. Örömmel, talán még romantikus lelkesedéssel is, de biztos, hogy nagy reménnyel és bizakodással telve vágunk neki. Minden kezdetben azt hisszük, társas vállalkozásra indultunk, akik velünk jönnek, akikhez csatlakoztunk, vagy akik hozzánk csatlakoztak, azoknak a miénkhez hasonló az útirányuk és csak közös lehet örök úti célunk is.
Azután jön a kétségbeejtő megtapasztalás. Gondolom, így tapasztaltad meg Te is. Azok nem értenek meg, azok hagynak magadra, azok szeretete hűl ki irántad, akikben a legjobban megbíztál. Ráadásul pont ott és akkor hagynak el, amikor a legmeredekebb a pályád, lenézve, pedig beleszédülsz abba, hogy milyen mély alattad a szakadék. Elritkult, megfogyott körülötted a levegő, úgy érzed, mintha vákuum venne körül.
Feladom! Elég volt! Nincs tovább! Most kell bedobni a törülközőt! Kiáltanál, de ráébredsz, nincs kinek. Egyedül vagy. Magad maradtál. Hiába lenne már a törülköződ. Ha még megvan, ne hajigáld el! Jól jöhet! Hiszen, lásd csak, mindjárt dörög, villámlik, szakad a zápor. Bár elég magasan vagy, mégis azt hiszed, mélyebben ennél nem lehetnél. Sírnál, de nem megy. Könnyed nincs. Vigaszt nem remélve tested-lelked didereg.
Azután, amikor már semmi szép és jó „azutánra” nem vártál, egyszerre, minden láthatónak minden emberi logikával felmérhetőnek ellenére, betölt a béke és a nyugalom.
Akkor már nem akarsz megfutamodni. Megláttad a csüggedés útjának végét jelző táblát:
„Nézd, a tenyerembe írtalak!”
Addig tarts ki! Addig tartsunk ki hűségben! Mert nem szabad megfutamodnod, nem szabad megfutamodnunk a csüggedés szomorú, sivár, keserves útjain sem!
Hidd el, így reméljük, Isten segítségével egyszer azok is véget érnek…
(Az illusztrációk forrása: Pixabay)