Menü Bezárás

Dobos Marianne: A sárkányban megszületik a jó ember

(Forrás: Pixabay)

A napokban a Művészetek Palotájának Wagner-ciklusában életem legjobb operaelőadását hallgathattam. A Siegfried mindegyik énekese világszínvonalon szerepelt, megtartva a produkció életrehívójának és karmesterének jelszavát: kisebb baj egy félrefogott hang, mint egy pontosan előadott unalmas ária. Nos ebben a csodálatosan teljesített előadásban is találtam egy még kiemelkedőbb egyéni teljesítményt. Walter Fink, a bécsi Staatsoper basszus-énekese alakította Fafnert, a sárkányt. Fafner, a valahai óriás nem a legszimpatikusabb operaszereplő. Wotan, az istenek királya vele és testvérével, Fasolttal építteti meg Walhallát, az istenek és hősök földöntúli palotáját. Fizetségükül felajánlja a törpéknek a kincsét, amelyet Alberich a Rajna-lányoktól rabolt el, és amelynek segítségével testvéreit a nibelungokat örök rabszolgaságra kényszerítette. A gyűrűt és a nibelungok szőtte sipkát aztán elcsalta tőle Wotan, hogy ezzel elégítse ki a két építő óriást. Ma úgy mondanánk: körbetartozás tipikus esete állt elő. Fafner, megszimatolva a kincset, a hatalmat és a csodasipkát, nagy gyorsan megöli testvérét, magára ölti a süveget, amely mindjárt óriás sárkánnyá alakítja, és ezzel ráül a kincsre, a gyűrűre, berendezkedve az orvul eltulajdonított hatalom védelmére. Igen ám, de Wotannak mégiscsak szüksége lenne a gyűrűre. Ő vissza nem veheti, családot nemz, a Wälsungokat, akiknek leszármazottja az öntudatlanul ősapját is megfegyelmező Siegfried. Nos ez az öntörvényű gügyécske hős megöli Fafner-sárkány-óriást és megszerzi a mindenható gyűrűt. Ekkor szólal meg, haldokolva, Fafner, a sárkány. A bécsi énekes hangjával olyan bölcsességet fogalmaz meg, amely az emberi jellegű gonoszságtörténet ellenében egyfajta megértő hangulatot tud sugározni. Az ellenszenves szereplő bölcsen haldokló hőssé nemesedik, aki leckét ad emberségből az embereknek. Nekünk, hallgatóknak szintúgy, mint a jámbor Siegfriednek, akinek élete másról sem szól, mint hogy mindenkitől kapja a figyelmeztetéseket: éljél emberségesen emberi módra, ne a kincs, de az érzelmi értékek után szaladjál, ha életben akarsz maradni. Tedd a jót, segítsd visszaforradni a valódi rendet a világban, ma úgy mondanánk: segítsd az ökológiai harmóniát. Dehát ő kába fejével ellenáll minden segítő szándékú bölcsességnek. Meg is ölik orv módon, ma úgy mondanánk: terrorista merénylet áldozata lesz. Wagner bölcsessége, előrelátása szinte hihetetlen erővel sugárzott a mostani operaelőadásból.

Számomra mégis Fafner-sárkány-óriás-építőmester-bűnös-áldozat bölcs haldoklása vált a legfontosabb üzenetté. Amint a nagy énekes csodálatos hangjának bölcsességével kiszólt az embertelen világból, figyelmeztetve az emberség és az ökológiai harmónia igényére.

Ugyanekkor került kezembe egy kolozsvári költőnő, Cseh Katalin meséskönyve (címe: Sárkánykórus) egy Fafner-jellegű sárkányról. Csakhogy ez a sárkány nem egy bűnös élet záródásakor, hanem éppen hogy egész életében arra törekszik, hogy embertelen külleme ellenére megtanítsa az embergyermeket az emberies viselkedésre. Szerencsésen figyelt fel ezekre a versbeszedett tanulságokra a Móra Kiadó, és megjelentetésével eljuttatta a tanulságot a tájékozódni kezdő kisgyermekeknek. Bármilyen erős vagy, bármilyen könnyen elpusztíthatnál mindenkit, ledönthetnél bármilyen építményt – te ne az erőd fitogtatásával törődj, ne csellel a pusztítást szolgáljad, hanem – mint azt Fafner bölcs szavait énekelve a nagy énekes kimondja – arra törekedj, hogy emberméretűen illeszkedjél emberi közösségedbe. Légy olyan, mint amilyennek egy jó embernek kellene lennie. Legyél szeretetre méltó, legyél olyan, amilyen az ember napjainkban nem akar és nem is nagyon tud lenni.

Ma óriási feladat embernek lenni. Óriási! Egy hatalmas sárkány példázhatja azt a szükséges erőfeszítést, amibe kerül egy egyszerű embernek egyszerűen emberré nevelődni. Ma úgy mondjuk: szocializálódni.

Legyél sárkány: a felvállalásban. Legyél sárkány az akartban, legyél sárkány az erőfeszítésben. Hogy emberi jelleggel tudjál élni, környezetedben jelen lenni, elférni a számodra a teremtéssel kijelölt helyen térben és időben.

A költőnő ezt az óriásszabású küzdelmet érezte meg gyermeteg történeteiben, amelyeket azután versezetbe foglalt, hogy a gyermeki fantázia számára elmondhatóan, befogadhatóan tálalja fel a jövendő nemzedéknek.

Megfordult a világ. Az ember pusztít, mint valaha a sárkányok, és a sárkány igyekszik emberként viselkedni a legmindennapibb helyzetekben is. Ez nagy erőfeszítést kényszerít rá mindenkire. Itt jelenik meg a költészet. Ezt a nagy-nagy erőfeszítést jelképezi a sárkányság megjelenése. Ma jónak lenni sárkánynagyságú feladat. De milyen szép, amikor egy hatalmas mahomet sárkány önként emberré éli minden mozdulatát. Jó emberré. Amihez manapság bizony nagyon nagy erőre, nagy elszánásra van szüksége annak, aki elkezdi, megpróbálja, sőt beletanul, belejön, és azután ezt így éli is mindhalálig kitartóan.

Dobos Marianne

(Archív anyag)

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük