Menü Bezárás

Dobos Marianne: Az erkölcsi özönvíz hullámaiban IV. (2010)

„József azért sírt, mert a múltban elkövetett rossz titkát őrizni kívánta a jövőre is – annak a jónak az érdekében, amit hatalmában volt tenni. A mi Urunk és Üdvözítőnk pedig tudta, hogy bár minden oly sivárnak és reménytelennek látszik, barátainak könnyei és panasza ellenére, Ő ismeri a halált legyőzni képes igét, és ki is mondja. Van annál megrendítőbb, amikor jó hírekkel szolgálunk egy barátunknak, aki a rossz hírek miatt le van sújtva?” (Boldog John Henry Newman)

Az isteni közösségnek és a zűrzavaros, szomorú világnak az ellentétét példázza: „Amikor három apostolával fölment a Színeváltozás Hegyére, ott a hegytetőn minden olyan csöndes és nyugodt volt, mint a mennyben. Krisztus Mózes és Illés társaságában megdicsőült, az Atya hangja hallatszott, és Szent Péter azt mondta: ’Uram, jó nekünk itt lennünk.’ Azután apostoltestvéreivel úgy érezték, hogy életük Istennél van Krisztussal. De amikor lejöttek a hegyről, a szín mennyire megváltozott! A mennyből leszálltak a földre. ’Amikor visszatértek a tanítványokhoz, nagy tömeget látott körülöttük, és írástudókat, akik vitatkoztak velük. Amint az egész tömeg meglátta Jézust, egyszerre mindnyájan elcsodálkoztak és megrettentek, majd odasiettek hozzá és köszöntötték őt’. És Krisztus megtudta, hogy az apostolok egy ördögöt próbáltak kiűzni, de nem sikerült nekik. ’Ez a fajzat nem megy ki másképpen, mint imádság és böjtölés által’ – mondta nekik.”

A Sátán igyekezetével szemben az imádság és a böjt a fegyver.

A hit. „A hit (amely) Isten adománya. Állhatos és nem szűnő – türelmes – ima az ára” (L.D.XXXI.177) (1879,5,12).

És mi mindenre lehet elég, ha csak egy mustármagnyi is belőle?!

’Ne legyünk félig vallásosak’ – szólít fel szintén Newman. Az Apostoli hitvallás, a Hiszek egy Istenben vallási tanítása valamikor minden időkre szólóan belépett a világba, és amikor mi is imádkozzuk, nem imádkozhatjuk anélkül, hogy meg ne fontolnánk minden kimondott szavunkat, kiben hiszünk, kinek hiszünk, miért hiszünk, mit is hiszünk…

„Aki akadékoskodás helyett elfogadja a Hiszekegyben kijelentett és az egyházatyák által magyarázott katolikus hitigazságokat, valamint a természetfölötti tevékenység későbbi kiterjedését és sokféleségét az Egyházban, az minden bizonnyal összhangban lesz azzal az idők folyamán a dogmatikus megállapításokban bekövetkezett fejlődéssel, ami az apostolok kora és a jelen kor között ment végbe, és ami nem más, mint a lelki élet eredménye és bizonyossága.”

Gyönyörű sorok, nem szóvirágok halmazából állnak, de hitéről és szeretetéről vallanak, mint az itt következők is: „Erősen hiszem, hogy a valódi Kereszt részei megvannak Rómában és máshol, hogy a Betlehemi Jászol Rómában van, és ugyanúgy Szent Péter és Szent Pál teste is. Hiszem, hogy szintén Rómában nyugszik Szent István, hogy Szent Máté Salernoban, Szent András pedig Amalfiban van eltemetve… Erősen hiszem, hogy a szentek életükben – a mi időnk előtt – halottakat keltettek életre, hajó nélkül átkeltek a tengeren, gabonát és kenyeret szaporítottak, meggyógyítottak gyógyíthatatlan betegeket és számtalan módon hatálytalanították a világmindenség törvényeit.”

Péter sziklául rendeltetett, így ő és utódai sziklaszilárdan vallják Jézus istenségét, és ez az Egyházban az idők végezetéig végbemenő csodák forrása.

„Newmannak a csodák témájával való foglalkozása mégis roppant jelentős volt gondolkodásának alakulására, és ebben az 1841 elején tett következtetése még nem jelentette a végső állomást. A csodák a természetfölöttit képviselik; semmi sem képviseli a természetfölöttit olyan nyilvánvalóan, mint a csodák. Newman fölfigyelt arra, hogy a korai egyház tobzódott a természetfölötti eseményekben. Ezért teljesen logikus volt számára, hogy a korai egyház csodái nem kevésbé hitelesek, mint az Újszövetségben elbeszélt csodák, és hogy csodáknak mindig kell lenniük az Egyházban, ha az a Krisztus alapította egyháznak hiteles folytatása. Newman szinte parancsnak érezte ennek a bizonyítását” (Jáki Szaniszló).

Például: „Ha valaki valóban hiszi, hogy a szentek teste a Legszentebbnek temploma volt, és hogy az utolsó napon föl fog támadni teljes dicsőségében, akkor aligha logikus helyteleníteni, hogy ereklyéiket a gonosz lelkek ellen használják”, vagyis „ahol elfogadják a katolikus hitigazságokat, ott nincs semmiféle előítélet az egyházi csodákkal szemben. De akik közülünk nem hisznek a rejtett Hatalom létében, azok minden kifogást buzgón fölhasználnak arra, hogy kimagyarázzák ennek a Hatalomnak világos megnyilatkozását”.

„A következetességet mindig a szentek ismertetőjegyének tartottam”, mondja más helyen, és a következetesség kell hogy az Anyaszentegyházban is ismertetőjegy legyen. Mai korunkban, egy olyan korban – idézem ismét Jáki Szaniszló professzort –, „amikor sok katolikus a teológiai haladás jelét látja abban, hogy Szent Mihályt és kétségtelenül természetfeletti seregeit már nem hívják segítségül a mise végén, Newman nézetei az angyalokról nagyon is szükséges helyesbítést adhatnak erre vonatkozóan. És ezek a nézetek még ökológiai szempontból is helytállóak lennének a szó legjobb értelmében. Newman a test és a lélek egészsége érdekében tartotta fontosnak, hogy a katolikusok buzgón tudatosítsák magukban az angyalok jelenlétét minden helyen, még a szabad természetben való élet legapróbb részleteiben is. Ma nagyon sok természetkedvelő imádja ezt az életszemléletet, pótolva ezzel az igazi imádást.”

A féligazság a legnagyobb és legártalmasabb hazugság.

„A hívő és a többi ember között az a különbség, hogy a nem hívő a reménységét a látható világba helyezi, a hívő pedig a láthatatlan világba. Mindkettőnek van hite, de amíg az egyik a felszínben hisz, a másik az Isten szavában” (S.D. 65) (1838,11,25).

(2010)

(Folytatjuk)

(Az illusztrációk forrása: Pixabay)

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük