
Dombi Tinódy László A szeretet virága Édesanyám emlékére Ültettél violát búra és derűre, szállva jövőbe, múltba merülve. Búcsúztál, s ölelő karodra gyengülő mosollyal figyelt hosszan az alkony. Kertemben violád, feltekint az égre, pompázik s lehull dísze a földre. Testedben foganó életem porába mennyei kincset tett bele Isten. Álomlét idejét létezőre váltva, kinyílt egy virág angyali szóra. Gondoztad levelét, szirmait vigyáztad. Élteti bennem rólad az emlék. Mindennap hazavár, s csapongva küldi még, lényed alakját képzeletembe. Felfénylő örömét szórja már a hajnal. – A hangod becéz, s boldogan intesz. Tolna, 2020. június 5.