Árnyékos erdőn Bolyongtam én, Sötétzöld sátor Borult felém. Egy kis virágot Találtam ott, Amely csillagként Világított. Utánanyúltam, De kérve kért: „Ne ölj meg! Nagy kár Egy életért!” Gyökérrel együtt Kivettem őt, Elültetém a Házunk előtt. Kertünk csendjében Lel most hazát, S virulni fog még Sok éven át.