Dufek Mária
Kenyértörésig
Porba hullt terveink meztelen gyászoljuk,
mint az Emmausba tartó tanítványok.
Bár gördül a kő, s üresen tátong a luk,
nem ismerjük fel a mellénk szegődő lángot.
Napestig mesél nekünk tömjénfüst nélkül,
nem zeng kórus, sem királyt nem koronáznak,
nem értjük a lényeget, de szívünk szédül,
észrevétlenül szökken virága a szárnak.
Krisztus kísér egészen kenyértörésig,
velünk van ebben a nagy-nagy hallgatásban,
kik az övéi, most szívükben megérzik,
nemcsak tavasz, de igazi feltámadás van.
Párkány, 2020. április 12.