Visszagondolok a régi küszöbre,
ahol nagyanyám libákat tömött.
Látom a kisúrolt mosdótálat,
tisztán látom ma is az ajtó mögött.
Kék és fehér kannákat a vízpadon,
vászonzacskókban gombát száradni.
Szép, kockás terítőt az asztalon,
azon vázát és virágot hervadni.
Ma lázas vagyok, emlékekkel teli,
tudom, hol állt fésülködőasztal,
mikor mi volt tálon a reggeli,
miként csörögtünk a fémkanalakkal.
Fejemben zúgnak a régi harangok,
kedves ismerős arcok tűnnek fel.
Lehullanak a viselt sallangok,
pusztán állunk egymás előtt, fedetlen.
Írók, költők, képzőművészek figyelmébe: