A nap csókot ad a vén Dunának, valahol kenyeret szegnek – illat árad. A nép szíve egy ritmusra dobban: áldunk téged, Szűz Mária, országodban.
Fiaid köréd gyűlnek – gyöngyszemek, eleven rózsafüzérek: a gyermekek. Néked énekelnek, adnak hálát – őrizzed, Szent Istvánnak országát!
Szent Fiadnál értünk úgy könyörögj, mint esőért eseng a szomjas, repedt rög. Légy oltalmunk, reményünk, jó anyánk, égi ország földi mása légyen hazánk!
Simon M. Veronika: Szent István király intelmei fiához
