Már egy hete, hogy készülődöm Mikulás-napra. Mint egykor, gyermekkoromban, most is levelet írtam neki. Öreg írógépemen kopogtam le, miközben újra a régi, viaszosvászonnal letakart konyhaasztalnál éreztem magam. A mama kavargatta a rántást, a tűzhelyen bugyogva forrt a fazék víz, én meg kockás iskolafüzetemmel magam előtt gyötrődtem a levél megfogalmazásával.
Kedves Mikulás! Újra és újra átéltem azt a régi pillanatot levélírás közben, talán még a számat is csücsörítettem hozzá. És azt hazudtam Neked, hogy jó fiú vagyok, nem én vertem meg a múltkor Bakos Andrist, s nem én szedtem le a fák legmagasabb ágáról a madárfészkeket. Meg olyasmit, hogy szófogadó vagyok, és sose csentem el a mamától cukorra a pénzből, amikor a boltba küldött.
Nem tagadom, vannak nekem is apróbb bűneim, de ezeket megbántam, s megfogadtam, nem öntök többé tintát a tanítóm székére az iskolában, és hajnali misékre is eljárok ministrálni, mert senki se tudja olyan megindítóan rázni a csengettyűt Úrfelmutatáskor. Csak hallgass meg végre, Mikulás! Ne úgy, mint tavaly, amikor szintén hosszú levelet írtam Neked, és kiraktam az ablakba a cipőmet is, de nem varázsoltál bele semmit. Miért haragszol rám, Mikulás?
Azért, mert néhányszor kifiguráztalak, bozontos szakállad képzeletben meghuzigáltam? Ezt mind-mind szeretetből csináltam, hidd el nekem, és ne haragudj rám, édes Mikulás!
Nem is sejted, hányszor nekiveselkedtem már, hogy megírom Neked, mit szeretnék, mire vágyakozom, de aztán csak a papírkosárba dobtam a levelet, mert nem hittem a csodában. Tudtam, hogy legfeljebb csak nyiszlett Mikulás-figurák kerülhetnek a cipőmbe.
Ezt a levelet azonban elküldöm, kopogtatok Nálad, öreg szakállas puttonyos, ne feledkezz meg rólam teljesen, hiszen jó fiú vagyok én, csak kissé mintha megöregedtem volna. Megkoptak és elvástak álmaim, nincs már kedvem megtréfálni a tanító urat a székére öntött tintával, nem verekszem az utcán diákcimboráimmal, és a cipőmet se rakom már ki az ablakba. Kissé rossz a cipőm is, suszterhez kellene vinnem, de hát már egy öreg nyugdíjasnak ez se számít.
A naptárt lapozgatva jutottál eszembe, kedves Mikulás. Névnapod látva felötlött bennem hirtelen, mi lenne, ha most újból írnék Neked? A címedre nincs szükségem. Nem kell postára vinnem a levelet. Csak az asztal sarkán hagyni, mint régen, vagy a stelázsira tenni a színes poharak mellé, ott meglátja a mama, és ő elküldi Neked. Amikor az Ő kezébe került, akkor mindig megkaptad. Csakhogy a mama már régen nem él, ugyan ki vinné el most a levelet, ha meg is írom? Hol, merre találhatnék újra Rád, öreg Mikulás, kedves barátom? Mert nagyon hiányzol nekem.
Megmondom: nem is annyira az ajándékod, hanem a reménység, ami a neved varázsához fűz, és ha kimondom, mindig megdobogtatja a szívem. De azért elhozhatod az ilyenkor szokásos ajándékaid, a piros almát, a diót, a mogyorót, amit puttonyodban a jó gyerekeknek szántál. És ha úgy gondolod, akár virgácsot is hozhatsz, mint a krampusz, csak gyere el hozzám, hogy újra érezzem azt a régi pillanatot, amikor még hittem Benned és a jóságban, a mama kezét fogva.
(Forrás: Hajnali madárfütty, Karcolatok, tárcák, jegyzetek, Estrade-City Kft., Budapest, 2000)
Kép: Pixabay
Névjegy
Illés Sándor újságíró, költő, író, műfordító 1914. február 12-én született Temerinben és 2009. július 8-án halt meg Budapesten. A középiskolát és az egyetemet Belgrádban végezte. 1936–1941 között a zombori Új Hírek felelős szerkesztője, majd a Délvidék főszerkesztője volt. A második világháború alatt a keleti fronton haditudósító, a Honvéd című lap szerkesztője. 1945-től Budapesten élt. 1944-től a Szabad Szónak, 1949-től a Friss Újságnak dolgozott, 1950-től nyugdíjazásáig a Magyar Nemzet főmunkatársa volt. A veszprémi Új Hírek főszerkesztőjeként dolgozott 1992–1993-ban, 1992-től a Magyar–Horvát Társaság elnöke volt. Első verseskötete Csillaghullás címmel Újvidéken jelent meg 1932-ben. Azután számos regény, riport, tanulmány jelent meg tollából, több mint harminc kötetben. Szerb, horvát, szlovén és bolgár írók műveit fordította, köztük Miroslav Krleža, Ivo Andrić műveit ültette át magyarra. Számos díj, kitüntetés birtokosa.