Amiként áradáskor, a folyók
Megkeresik régi medrüket,
S elidőzve meghitt dolgokon,
Majd nyolcvanévesen
A kollégiumi lépcsőkön -
Úgy szeretném félidézni
S szeretni az egykori,
Roppant és önuralomnélküli,
Történelmi naplemente nélküli nyárt -
Hát karcsúra szippantom magam,
Miként ívelve feszül az őz
Füvek már fáradt selyme fölött -
