Menü Bezárás

Lajtai Gábor: Élni szó szerint; Sóra nincs idő; Áldozat; Fénymorzsák

Lajtai Gábor: Élni szó szerint

Jégközöny teléből
Magánykút verméből
Jött –
És szólalt meg újra az
Elhallgattatott.
Vádakkal perelve
Jelekre figyelve
Hitt; 
S mert bátran a világra
Kiáltott: hatott...
Lajtai Gábor: Sóra nincs idő

Ma szép a lét
A tél felé kacsintó nyár is rekkenő
Ha kérdenéd
Ma válaszomba szőve lenne némi hő
A holnapérlelő

Ma más varázs
Kalácsa édesít és sóra nincs idő
Ha áradás
Apasztja bánatom ez enyhén meglepő
De mégis érthető

Ma dús a rét
Derűje rőt erőbe hintve tüntető
Ha múzsa véd
Az égi szóra megbocsát a büszke nő
A lelkeröppenő
Lajtai Gábor: Áldozat

Otthontalanként lépkedek
Meglepett padok féltenek
Hálok az utcán

Rakparton csendet hallgatok
Körúton Combino andalog
Hálok az utcán

Küszöböd elé érkezem
Egyetlen bűnöm létezem
Hálok az utcán

Magányba burkolt hajnalok
Nélküled fagyok-olvadok
Hálok az utcán

Lajtai Gábor: Fénymorzsák

Fénymorzsa
fénykenyérből tépeget
táplálja az éheset
lények lényegét

Hit
kapocs lét és cél között
ha szívedbe költözött
Istenhez repít

Bizalom
bár világod elvetél
mindig tudd hogy mennyit ér
könny egy mosolyért

Alázat
szolgahévvel térdepel
szívjutalmat érdemel
tanítványhitért 

Békesség
érzed rádtelepülne
édes csöndbe repülne
lelkedből az ég

Áldozat
kegyes égi áhítás
ha nem hozza senki más
hozd meg te magad

Kegyelem
ne félj ha rádkiabál
utadba teérted áll
vétked jutalma

Remény
égig izzó vágycsoda
földi szükség otthona
adva kap ki kér

Tisztesség
hiánya fertőbe ránt
erénye száz gondon át
törli a bűnt

Becsület
jöjjön bár napra éjjel
végsőként hulljon széjjel
ami melegít

Óvatosság
lidércfénytől megriad
régi emlék felszakad
bizalmat remél

Türelem
fénybenéző őserő
bokorrá nőtt rózsatő
teljesült remény

Megbocsátás
vétket elereszteni jó
éled a jégsarú tó
ha a nap süt rá

Szeretet
földi törvény örvénye
égi örvény törvénye
Te is Én vagyok

Vágy
zúgva bőg és sírva nyög
fénybe ránt és sárba lök
hasztalan muszáj

Szerelem
szív a szívvel elvegyül
vágy tavából fényre szül
apró szikralényt

Álom
általa ébred a lét
föld és az ég szerepét
tanítja látnod

Esély
örömmé szépül a gond
készül az i-re a pont
ha jól törekedsz

Cél
édes álom hívogat
rég várt békét tartogat
Út végén a tét

Lajtai Gábor költő, szerkesztő ma lenne 55 éves.
Budapesten született 1969. február 25-én és 2020. augusztus 23-án halt meg.
Életéről bővebben itt olvashatunk: https://hu.wikipedia.org/wiki/Lajtai_G%C3%A1bor

Vélemény, hozzászólás?