Lengyel Ferenc
Az írnok
(ősmúlt és jövő között)
Kezében kopottas nádtollával
agyagtáblába karcol tegnapot:
Lássa az ember, az idő rávall,
de ha szófogadatlan, rátapod.
A múlt, mint repedt és érthetetlen
jelkép a kezdetek kezdetéről,
ó-sumér s új-akkád képjelekben
intve és óvón jövőnk felé dől.
A szikkadt tábla épp tenyérnyi,
kopott drappjában karcos a sorsunk.
Ha nem értjük, többszáz nemzedéknyi
kútmélyből fog üzenni, hogy: voltunk…