A szó elsősorban a jelentése miatt szép. A hangalakja és ritmusa is számít, de a szó főként a felidézett tárgykör miatt szép vagy rút. A legelső ismert magyar vers címét Gragger Róbert nyelvész találta ki, a Leuveni Kódex tartalomjegyzékében csak annyi van róla írva, hogy Christus poetico planctus. Ez a XX. századi nyelvész a Christus nevet Máriára cserélte, amivel megváltozott a cím jelentése. Az új cím továbbá megnevezi a vers témáját is, ami a vers értelmezésének határt szab: siralom. Mitől lesz mégis szép az Ómagyar Mária-siralom című vers? Vizsgáljuk meg a tíz legszebb szavát és megkapjuk a választ: siralm-tudatlan, uradom-fiadom, hullatja-alélatja, bútőr, világ világa – virágnak virága, édes mézül, hoztoszva, valállal-halállal, éljen-féljen. A vers szépségéről egy rendkívüli zenei és irodalmi rendezvényen bővíthetjük tovább ismereteinket: Ómagyar Mária-siralom 100 irodalmi-zenei találkozó 2023. január 29. Három Holló Kulturális Központ.
1. siralm-tudatlan
A költemény felütése egy hosszú, testes szóval kezdődik, aminek a jelentése vibrál az agyunkban, mert az alapszava a tudott névszó fosztóképzős alakja: tudatlan (vö. ismeretlen, bűntelen).
A boldogság a gyermeki tudatlanságot övezi. Boldog a Paradicsomban az első emberpár is, Ádám és Éva, mert ismeretlen a halál előttük. Igaz ugyan, hogy a siralomház a börtönben, a siralomvölgy a földi életben a művészeti ábrázolás általános eszközei és ezt az ÓMS költője is tudja. Mégis mennyi finomsággal ismétli majd később a versben: süppedeik siralmmal; siralmam, fohászatom…
Zseniális a felütés ritmikai szempontból is, mert a hangkiesés (siralom > siralm) megőrzi a jambus (ᴗ −) verslábat s lesz a sor neve is alexandrin (kétszer negyedfeles jambus).
2. uradom-fiadom
Mária Jézust 7-szer szólítja a versben különbözőképpen, amelyek közül a legszebb az: uradom–fiadom. Nevezi Jézust világának, örömének, de kicsinyítőképzős megszólításai hízelgők a mai ember fülének: uracskám-fiacskám. Tegyük hozzá a jelzőket, amivel ez még inkább kifejeződik: O, én ides uradom, | o, egyen egy fiadom. Nagyon fontos megemlíteni, hogy az isteni és a hitvesi szerelem a középkorban még egymásba áthajlott. Mária Jézust hol mint Istent, hol mint hitvesét, hol mint gyermekét szereti. Ez az oka annak, hogy a stílushatás többszöröződik, a jelentésárnyalatok pedig a versben sokszorozódnak a különböző megszólításformák révén.
3. hullatja-alélatja
A vér hull, a lélek elalél, mondhatjuk köznapian, mégsem hatástalanul. De ahogy az ÓMS szerzője teszi, az valami csodálatos. A hull és az alél ige mai fülnek szokatlan szenvedő alakja kiegészül a –th kettősbetű látványával: hullothja, olélothja. A szépség csak fokozódik ezekben a rímben foglalt szavakban. A tökéletes ritmushoz segítségül hívjuk a glosszabejegyzést: vérednek hullása miatt.
A versben a vér szerepe a hioll szó kapcsán még visszatér. Ezt úgy értelmezik: véred hull vízül. Ezzel szemben a hioll szóban az /l/ + /j/ kapcsolat izolálható. Ugyanis a hasonulás iránya a mai köznyelvhez képest fordítva áll meg, regresszív helyett progresszív lesz, mert hosszú [l:]-t ejtünk: h <io> l > j, [hüll], ’hűlj’. A szintagma jelentése így a vízül esszívusz használatával el fog térni a TESz-ben megfogalmazott ’kiürül’ igei jelentéstől, sokkal intenzívebb lesz, és még költői kérdésnek is minősülhet: véred hűljön, mint a víz? A javasolt szintagmának a jelentésmagyarázata az, hogy tudvalévő, a vér testhőmérsékletű, a víz azonban nem feltétlenül. Jézus a halállal az élete szépségét veszti el, az életet jelentő vére a vízhez válik hasonlóvá, a vért nem melengeti már a lélektest, a vér kihűl. Mária szavában felhívás irányul arra, hogy Jézus halálát az emberiség nem akarhatja.
4. bútőr
A tudósok szeretik idézni az eredeti szóalakot: buthuruth. A –th sokszor előfordul a –t helyett, ez egy mássalhangzós digráf, tehát kétjegyű betű. Annál kevesebben jegyzik meg, hogy az u-betű három eltérő magánhangzó közös betűjegye: bútőrét. Az /u/ hangértéke máshol is jelzi pl. az /ő/ hangot: Tuled ualmun… > Tőled válnék…
A lelki fájdalom kifejezésére a bútőr metafora telitalálat, mert a tőr szúr, mint ahogy képletesen szúr a búsulás a lélekben. Az egyetlen személynév a versben Simeon neve, aki a Szentírás szerint megjövendölte Mária számára, hogy lelkét a fájdalom tőre járja majd át. Íme, ez a jóslat beteljesedett.
A versben a bú több esetben ismétlődik: búval, búja. Annyit látunk, hogy a v és a j két magánhangzó között jelöletlen.
A kedély jelentésű szó az ÓMS-ben: bel bua.
5. világ világa – virágnak virága
Az ÓMS örökbecsű sora figura etymologica: világ világa, virágnak virága. Jézust nevezzük meg vele, a világ középpontjában álló Istent. A világegyetem és a fényesség különválasztása több idegen nyelv sajátja, ugyanazt a szótőt használják. A versben két másik sorban is előfordul a világ szó: választ világomtól; kit világ féljen.
Az Ómagyar Mária-siralom XX. századi költő-tanítója Áprily Lajos. Ismerjük híres boldogságversét: ,,A nap tüze, látod, | a fürge diákot | a hegyre kicsalta: | a csúcsra kiállt” (Március). Tehát a ’nap tüze’ a ’világ világa’. A ’látod’, a fényét látod?
A ’virágnak virága’, ahogy Áprilynél olvassuk: ’virágját bontja a som’. A ’somnak a virága’, a ’fának a gyümölcse’, a ’virágnak a kelyhe’. Tehát az ÓMS ’virágnak virága’ mint költői látomás könnyít elgondolni, mennyire fontos a fának a gyümölcse. Más szóval Istennek ez a középpontba állítása, az invokáció. Megszólítjuk az Urat, a mi Jézus Krisztusunkat, akiért az életünket áldozzuk, mint ahogy Mária is az életét áldozandó.
A latin anyaszövegben az ideillő ritmus négyes daktilus. A magyar is hangoztatni tudja ezt:
vílag vílaga, |víragnak víraga (−− |−ᴗᴗ ǁ −ᴗᴗ |−ᴗᴗ).
6. édes mézül
Az idézett esszívusz alakot használjuk manapság is, pl. kutyául érzem magam. Így ismerjük fel, és a mint kötőszóval értelmezzük: Jézus édes, mint a méz. Megindító az ÓMS szerzőjétől ez a gyermekded egyszerűség, rövidség. Ritmikailag is értelmezhető a négyes daktilusi sor: Óh, nekem, én fiam, | édes mézö͜ül (−ᴗᴗ |−ᴗᴗ ǁ − −|−ᴗᴗ).
7. hoztoszva
Az eredeti szóalak: huȝtuȝwa. Mellérendelő szószerkezet lehet a háttérben: huȝwa–tuȝwa, csak ritmikai érdekből össze kellett vonni a négy szótagot háromra. A fogságba került Jézus első bántalmazását jelenti, amíg őt az elöljárók elé vezetik, húzzák-toszítják az úton durván lökdösve.
8. valállal-halállal
A valál szónak nincs kiforrott jelentése a szakirodalomban. Horváth János asszociácói a legteljesebbek: ’való, illő, méltányos dolog’ – ’valósággal’ – ’valójában’ – ’igazán’. A való szótő Jézus valóra vált szenvedését jelentheti: ’valóra váltan’. A –val/-vel rag teljes hasonulását az ÓMS szerzője meglepő pontossággal rögzíti a halállal rímszóban.
9. éljen-féljen
Az Ómagyar Mária-siralom legegyetemesebb üzenete ez a két rímelő szó: a világnak félnie kell Istent, aki feltámadott és a bűnös lelkek bírója lesz. A halállal szemben az élet túlélni akar. Nagyon érdekes a ritmikai szempontból indokolt tagmondat, amely az éljen és féljen közé ékelődik: maradjon uradom. Ennek az egyszerű marad igének számos jelentése lehet: pl. a boldogság, a nyugalom, a béke akarása, az ittlét, a fény, az örökkévalóságnak a létezése és hite stb.
Az ÓMS-ban a digráfok vizsgálata felhívja a figyelmet a szótő és a toldalék határán a teljes hasonulás irányára. Az /l/ + /j/ mássalhangzókapcsolatokban azt várjuk, hogy regresszív hasonulási séma valósul meg: a tővégi /l/ mássalhangzó hasonul a /j/-hez, és hosszú [j:]-t ejtünk, mint pl. tolja, alja, beljebb, éljen. Ezzel szemben egy ellenkező irányú, progresszív, azaz előreható séma érvényesül, és hosszú [l:]-t ejtünk, pl. éllen, féllen, hűll. Vö. Balassi Bálint: „Ne féll, | sőt vígan éll, | mert tied az szép személ” (Kőszeghy, Szabó, 1986:186).
10. kyul-hyul
Ennek a két rímelő szónak a kódexbeli betűhű változatát adtam meg. Eddig senki nem gondolt az új jelentésre: hevül. Az ÓMS hyul szavának a régi jelentése: h <yu> l, [hűl], ’enyhül’. A fonológia és metrika találkozik ebben a példában. A TESz-re hivatkozva a hyul ’hűl’ szóban minden bizonnyal helytelen lenne yu: = [ű] digráfot izolálni a byuntelen ’bűntelen’ mintájára, mert az /y/ egyenértékű lehet az /e/ magánhangzóval, ezzel utalva a /v/-s tőre: h <y> + <u> l, [hevül], ’hevül’. További példa az ilyen /e/ hangra: <y> g, [egy], ’egy’ számnév, n <y> m, [nem], ’nem’ tagadószó. Így a ’soha nem hevül’ szintagma jelentése visszautal a főmondat ’kedély’ jelentésű bel bua szavára: <e> n, i <u> m + h <u> m + n <o> k, b <e> l, b <u> + <a>, [én junhomnak bel búja], ’szívemnek kedélye’.
Egymással rímben áll a kívül és a hevül szó, hiszen az /y/ egyenértékű lehet az /í/ hanggal is, k <y> + [v] <u> l, [kívül], ’kívül’, mint ezekben a példákban: ſ <y> + r <ou>, [síró], ’síró’; k <y> n, [kín], ’kín’; k <y> n + ȝ <a> + th <u> l, [kínzatol], ’kínzatol’; k <y> n + ȝ <a> ſ + ſ <a> l, [kínzassál], ’kínzassál’; k <y> ny + ny <a> + <a> l, [kínnyával], ’kínjával’; <y> g, [így], ’így’ módosítószó.
Az ÓMS-ban tett elvétés az azonosalakúságot kerüli el, mert a kívül szóra egyezést mutatna: k <y> + <u> l, [kevül], jelentéstelen!
A szerző az Ómagyar Mária-siralom szövegkönyve című kötet írója